Hunvald György 2010. november 15-én fordult a Strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához, kérelmét a 68435/10 számon iktatta a Bíróság. Ezt követően a Bíróság által megadott határidőn belül 2011. január végén adta be keresetét magyar állam ellen. Keresetében azt sérelmezte, hogy a büntetőeljárás során az Emberi Jogok Európai Egyezményében rögzített szabadsághoz és biztonsághoz (5.cikk), a tisztességes tárgyaláshoz (6.cikk), a magán-és családi élet tiszteletben tartásához (8.cikk), valamint a hatékony jogorvoslathoz (13.) való jogát megsértették.
| Hunvald György keresete a magyar állam ellen |  |
Az előzetes letartóztatását másodfokon folyamatosan helybenhagyó határozatok ellen Magyarországon minden jogorvoslati lehetőséget kimerített, a többi kérdésben pedig a magyar igazságszolgáltatásban hatékony jogorvoslati lehetőség nincs ezért tudott a Bírósághoz fordulni.
***
A kereset a Bíróság Második szekciójához került tárgyalásra.
A Szekció elnöke F. Tulkens (belga bíró), aki a Bíróság elnökhelyettese is.
A Szekció elnökhelyettese D. Jočienė(litván bíró)
Tagjai :
D. Popović (szerb bíró)
I. Berro-Lefèvre (monacói bíró)
A. Sajó (magyar biró)
I. Karakaş (török bíró)
G. Raimondi (olasz bíró)
P. Pinto de Albuquerque (portugál bíró)
H. Keller (svájci bíró).
A Szekció úgy ítélte meg, hogy az ügy kellő súlyú és Magyarországot hivatalosan értesítette. A kamara megküldte a magyar állam részére az általa készített jelentés némileg rövidített változatát, egyúttal feltette azokat a konkrét kérdéseket a magyar kormánynak, amelyek megválaszolására a 2011. október 27-i válaszadási határidőt jelölte meg.
A Bíróság az alábbi kérdéseket intézte a magyar kormányhoz:
- Megsértette-e a kérelmező előzetes letartóztatásának hossza az Egyezmény 5. cikkének 3. bekezdésében foglalt „ésszerű idő” követelményét?
- A látogatások és a telefonon történő kommunikáció ritka voltára tekintettel, történt-e beavatkozás a kérelmezőnek az Egyezmény 8. cikkének 1. bekezdése szerinti családi élet tiszteletben tartásához fűződő jogába? Amennyiben igen, szükséges volt-e a beavatkozás a 8. cikk 2. bekezdése alapján?
- Az egyezmény 5. cikkének 4. bekezdésében foglalt követelménnyel összhangban, hatékony eljárás állt-e a kérelmező rendelkezésére fogva tartása törvényességének vitatására, tekintettel arra, hogy a fogva tartását meghosszabbító július 23-i határozata ellen benyújtott panasza a részletes fellebbezés benyújtása előtt került elutasításra?
A jelentés itt tekinthető meg (angol nyelvű)
A magyar kormány 2011. október 27-én, tehát az utolsó válaszadási napon válaszolt a Bíróságnak.
1. kérdés
Megsértette-e a kérelmező előzetes letartóztatásának hossza az Egyezmény 5. cikkének 3. bekezdésében foglalt „ésszerű idő” követelményét?
A Kormány 1. kérdésre adott válasza az általánosság szintjén mozgott, gyakorlatilag a nyomozási bírók ismétlődő mondatait idézte. Ezek az érvek, melyek konkrétumok megjelölése nélkül ismétlődtek a nyomozási eljárásban, a strasbourgi esetjogban tízből tíz esetben nem elfogadhatóak. Jól megalapozott esetjog áll ebben a kérdésben a Bíróság rendelkezésére.
Melyek ezek?
- sablonszerű indoklás nem elfogadhatósága (Yankov v. Bulgaria, no.39.084/97)
- konkrét és alapos körülmények felhívásának hiánya (Maglódi v. Hungary judgment of 9 November 2004, no.30.103/02, illetve Imre v. Hungary judgment of 2 December 2003, no.53.129/99)
- semmi, még a legbonyolultabb sokterheltes szervezet bűnözéssel összefüggő ügy sem indokolhat többéves fogva tartást ( Ananyin v. Russia judgment of 30 July 2009,no.13.659/06, Zurawsky v. Poland judgment of 24 November 209, no. 8456/08, Marzec v. Poland judgment of 9 June 2009, no. 42.868/06). Ráadásul az ügyet érdemben tárgyaló bíróságnak már a vád ismertetése után erős fenntartásai voltak a vád bűnszervezettel kapcsolatos megállapításaival, majd elsőfokú ítéletével elutasította azt
- az egyedi körülmények vizsgálatának hiánya (Irinel Popa and others v. Romania judgment of 1 December 2009,NOS.6289/03, 6297/03 and 9115/03)
- a nyomozás során az eljáró hatóságok (ügyészség, nyomozati bíróság) afféle preventív intézkedésnek tekintették a szabadság elvonását, ami szigorúan tilos egy demokratikus országban ( Shuvaev v. Greece judgment of 29 October 2009, no. 8249/07)
- ugyancsak nem elfogadható, hogy a szabadságelvonás okaként a cselekmény súlyát ismételgetik a hatóságok a szabadságelvonás okaként ( Stein v. Russia judgment of 18 June 2009,no.2369/06, Makarenko v. Russia judgment of 22 December 2009, no. 5962/03).
2. kérdés
A látogatások és a telefonon történő kommunikáció ritka voltára tekintettel, történt-e beavatkozás a kérelmezőnek az Egyezmény 8. cikkének 1. bekezdése szerinti családi élet tiszteletben tartásához fűződő jogába? Amennyiben igen, szükséges volt-e a beavatkozás a 8. cikk 2. bekezdése alapján?
Itt abban a kérdésben fog dönteni a Bíróság, hogy az Európai Unió valamely tagországában megengedhető-e, hogy egy nagycsaládos, négy kiskorú gyermek apja havonta fél órát láthassa a gyermekeit a Fővárosi Büntetésvégrehajtási Intézetben és mindössze kétszer láthassa együtt a négy gyermekét 1 óra időtartamban. Súlyosítja a helyzetet az, hogy 10 hónapig még a telefonos kapcsolattartás is tilos volt számára.
Megengedhető-e a XXI. században, hogy a levelek 3-4 hét alatt jutnak a feladótól a címzettig ez alatt a 10 hónap alatt.
A Kormány a következőket válaszolta erre a kérdésre. Szó szerinti idézetek következnek:
"... A Kormány úgy véli, hogy a kérelmező által fogadott látogatások korlátozásának gyakorisága nem ment túl az előzetes letartóztatás intézkedésben eleve benne rejlő korlátozáson, ezért a korlátozás nem volt aránytalan a letartóztatásba helyezéssel elérni kívánt törvényes célhoz, illetve a börtönrend megzavarása megelőzésének, valamint mások jogai és szabadsága védelmének törvényes céljához képest.”
Tehát a magyar kormány törvényes célja az, hogy egy jogilag ártatlannak tekintendő ember (hiszen nincs jogerős ítélete) családja szétszakadjon, a gyerekei mentális sérüléseket szenvedjenek, és hosszan lehetne folytatni a sort.
Folytatva a Kormány válaszát egy gyöngyszemet emelek ki!
"... A kérelmezőnek bőséges lehetősége volt arra, hogy részletes információkat kapjon gyermekei életéről, és hogy a korlátozott szóbeli kapcsolattartáson kívül írásban biztosítsa őket szeretetéről.”
Egy levélváltás az első tíz hónapban oda-vissza 6-8 hét volt. Senkinek nem kívánom, legfőképpen a Kormány válaszlevél készítőjének, hogy ilyen idő alatt szerezzen "részletes információkat” kiskorú gyermekeiről.
Végül a legcinikusabb mondat ebben a kérdéskörben a Kormány válaszából:
"... Más látogatók sem kértek látogatást, és ugyanazon családtagok sem kértek további látogatásokat. Ilyen körülmények között nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a kérelmező családtagjai hajlandóak voltak többször látogatni a kérelmezőt, de a látogatásokat a börtönhatóságok megakadályozták volna.”
Tehát a Kormány szerint a család és a gyerekek nem akarták többet látni az apjukat. Erre a következtetésre jutott a magyar Kormány abból, hogy nem kérték ezt a családtagok a börtönhatóságoktól.
A börtönök szigorú szabályok alapján működnek. A házirendben ugyan nincs az benne, hogy hamburgert nem lehet rendelni egy rabnak, de ez nem azt jelenti, hogy rendelkezésére áll az a lehetőség hogy egyen is hamburgert. Az előzetes letartóztatott a legszigorúbb körülményeket kénytelen elviselni, sokkal kevesebb a lehetősége, mint egy jogerősen elítéltnek. Ráadásul a Kormány rendeletében rendelkezik arról, hogy hány látogatót fogadhatnak a fogvatartottak és a börtönök házirendje erre épül.
A magyar Kormány ugyanezt a választ adta egy szegedi elítélt keresetére. A Bíróság 2012. január 17-én meghozott döntésében azonban ezt nem fogadta el és elítélte illetve jelentős kártérítés megfizetésére kötelezte Magyarországot. Ez volt az első olyan ítélet, amelyben kimondták, hogy a magyar börtönökben az 1 óra látogatási idő, amelyet engedélyeznek a családtagoknak ellentétes az Emberi Jogok Európai Egyezményével.
A döntés itt tekinthető meg (angol nyelvű)
3.kérdés
Az egyezmény 5. cikkének 4. bekezdésében foglalt követelménnyel összhangban, hatékony eljárás állt-e a kérelmező rendelkezésére fogva tartása törvényességének vitatására, tekintettel arra, hogy a fogva tartását meghosszabbító július 23-i határozata ellen benyújtott panasza a részletes fellebbezés benyújtása előtt került elutasításra?
A Fővárosi Bíróság dr. Szívós Mária vezette tanácsa első fokon 2010. július 23-án egy szép pénteki napon meghosszabbította Hunvald György előzetes letartóztatását, aki bejelentette, hogy fellebbez a döntés ellen.
A következő hét szerda reggelén (a döntést követő 3. munkanapon) megérkezik dr. Szívós Mária végzése, amelyre aznap Hunvald György megírja írásbeli fellebbezését és beadja a Fővárosi Ítélőtáblára a következő napokban. Később kiderült, hogy feleslegesen, mert szerdán már a Fővárosi Ítélőtábla dr. Nehrer Péter vezette tanácsa a fellebbezést be nem várva meghozta az előzetes letartóztatást helybenhagyó végzését.
A Kormány válaszából idézve:
"... Ebben a vonatkozásban a Kormánynak az álláspontja, hogy a kérelmező ügyvédjének cselekményeit a kérelmező cselekményeinek kell tulajdonítani.”
Aki ezt írta, mintha nem ismerné a Büntetőeljárási törvényt. Ugyanis a büntetőeljárásban a gyanúsított/vádlott és a védője külön felek ugyanazokkal a jogokkal és ezek a jogok egymást nem helyettesítik. Tehát, a védő írásbeli fellebbezése nem helyettesíti vagy pótolja a gyanúsított/vádlott írásbeli fellebbezését.
A Kormány válasza 2011. november 1-én megérkezik Strasbourgba, melyet a Bíróság az eljárásrend szerint megküld Hunvald Györgynek és a védőjének november 3-án sürgősségi postával, azzal a meghagyással, hogy reagálhat 2011. december 15-ig a Kormány válaszára. Kérte, a Bíróság azt is, hogy Hunvald György nyilatkozzon arról, hogy igényt tart-e és ha igen milyen összegű vagyoni és/vagy nem vagyoni kártérítésre a magyar államtól a jogsértések kompenzációjaként.
Hunvald György válasza 2011. december 8-án megérkezett a Bíróságra.
| Hunvald György válasza, mely 2011. dec. 8-án érkezett meg a Bíróságra | |
***
A Bíróság a kártérítéssel kapcsolatban újra megnyilatkoztatta a magyar Kormányt 2012. január 5-i határidőt adva. A Kormány válasza határidőn belül megérkezett.
A Bíróság 2012. január 10-én értesítette a feleket, hogy a kommunikációs szakaszt lezárta és az ügyben a döntés következik.
11 hónap alatt az ügy eljutott a kommunikációs szakasz lezárásáig. Általában 4-5 év alatt szokott a Bíróság eddig a pontig eljutni. A kommunikációs szakasz lezárása után viszonylag gyorsan, hónapokon belül szokta meghozni a Bíróság az ítéletét.
Utolsó kommentek