A lentebb olvasható cikkben most nem a Hunvald-ügyről - hanem, mint a cím is mutatja - a Hagyó-ügyről lesz szó. Mi ugye már jócskán túl vagyunk a Hunvald-per 1.0 tárgyalásán, és csak novemberben folyatódik a zuglói szerződésekhez kapcsolódó Hunvald-per 2.0. Ez utóbbiról már többször elmondtuk a véleményünket, ezzel most nem is terhelnénk tovább a Nyájas Olvasót. De talán nem lesz minden tanulság nélkül való Buják Attila hét elején a 168 órában megjelent írása. Szerintünk érdemes elolvasni, mi roppant tanulságosnak találtuk…
Ha valaki bármilyen hasonlóságot vélne felfedezni az első Hunvald-per nyomozati eseményei és a cikkben leírtak között, az egészen biztosan csak a véletlen műve lehet. Vagy nem.
***
A kihallgatószobák titkai - Hagyó-ügy újratöltve
168 óra – Buják Attila írása, 2012. október 15.
A volt vezérigazgató vérnyomása vészesen felszökött, szíve hevesen kalapált, cefetül érezte magát, legszívesebben menekült volna. De erősen marasztalták. Úgy emlékszik, a kihallgató rendőr és a felügyeletet gyakorló ügyész meg is ígérte: még sokáig benn maradhat, és hetente fogják valamivel gyanúsítani, ha nem vall a Hagyóék ellen. Amit aztán Antal Attila – mint a bíróság előtt állította – meg is tett, és státusa hamarosan a hőn áhított házi őrizetre változott. A nyáron kezdődött BKV-per nyitószakasza a Központi Nyomozó Főügyészség és a vádlottak ütésváltásával indult. Van-e esélye a gyanúsítottnak a kihallgatószoba mélyén? Mit akar a hatalom egy monstre perben a világ elé tárni? Az igazságot, vagy „politikai ellenfeleink ördögi romlottságát”?
Kecskemét ma is megbízható helyszín. A Zuschlag-perfolyam eleve nagy siker volt, de megfordult itt már Gyurcsány (kormányfőként és akkor csak tanúként!), Mesterházy Attila és még sokan mások is, főleg a baloldalról. Talán nem véletlen, hogy Handó Tünde, az Országos Bírói Hivatal elnöke az alföldi várost jelölte helyszínnek az ügyben illetékes, de „aránytalanul leterhelt” Fővárosi Törvényszék helyett.
A programhoz minden készen áll. Kedvező megközelítési lehetőség a pesti sajtónak (autópályán másfél óra, nincs a világ végén), maffiavád („bűnszövetkezetben folytatólagosan elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés”), népes vádlotti sereglet (tizenöt fő), romantikus körítés (nokiásdobozok), mesés pénzek (1,4 milliárdra becsült kárösszeg), az eljárás alá vont politikusok szimbolikus összetétele. A sima modorú, piknikus főpolgármester-helyettes (Hagyó), a titokzatos macher, Mesterházy Ernő, a Mécs-leszármazott Mécs Mónika férje. Kettejük alkalmi szövetsége szimbolizálja a bukott koalíciót. Még nő is van a történetben, egy igazi sajtóreferens, Horváth Éva. Habár közel sem azonos a topmodellel.
És ott a BKV maga: rozsdás, koszos és büdös (ma is az), százmilliós veszteségeket termel (ma is termeli), a 4-es metró, amely húsz éve áll (áll ma is), és lehet, hogy ez így is marad az idők végezetéig.
Az ügyészség is alaposan készült: előzetessel, házi őrizetekkel, 47 ezer oldalas jegyzőkönyvköteggel, 39 oldalnyi vádirattal. De így könnyű: időben ébredtek, még választás előtt. Mesterházyt „politikailag véleményes” időszakban, a kampány közepén vették őrizetbe. És ezzel átszakadt a gát. Hagyót pártja a listáról is lekapta, várhatta a nyarat, pakolhatta a börtönkosarat.
A pert előkészítő ügyészi hivatal pedantériája érthető. Nem bukhatnak bele az ügybe, mint a Molnár–Lakos–Kopaszi-gát-esetben, igaz, egyelőre csak első fokon. A bíróság még komoly ellenfél, ott nem történtek forradalmi változások, s ezt számos ítélet is igazolja, annak ellenére, hogy kormányzati tényezők (Navracsics), bírói vezetők megpróbálnak nyilvánosan is „odahatni”. A másik szempont politikai. Abban, hogy a kétharmad kétharmad lett, komoly szerepet játszott a 2009 őszétől feldübörgő, elképesztően hatásos Hagyó-kampány. Ha a Horn-kormányzás korjelző eseménye a Tocsik-botrány volt, ha a ’98-as választás nagy durranása a Torgyán-párt „becsatlakozása”, ha a 2006-os választás fordulata a „szinglihordák” vonulása, 2010-ben Hagyó vitte el a show-t. Olyan bumfordi manipulációk kísérték a Demszky-korszak végjátékát, annyira „kézre estek”, olyan elemi tömeghatást gyakoroltak, hogy lélekben még a támadás célpontja, az MSZP is szekundált ehhez.
Iszonyú blamázs lenne a vádhatóságnak, ha váratlanul kiderülne, hogy a vádak megállnak a sajtóban, de nem a tárgyalóteremben. A kockázat pedig valós.
Lehet, hogy a városházi viszonyok avatott ismerője, a Hagyó-klán régi ellenfele fogalmaz pontosan.
– Elsődleges politikai funkcióját a Hagyó elleni kampány már betöltötte. Tény, hogy ennek a vacak társaságnak el kellett tűnnie. Hogy ilyen módon, ilyen súlyos következményekkel történt, hogy kétharmados parlamenti fölényhez vezetett, más kérdés.
És megvetően teszi hozzá: – Mit vár még egy büntetőpertől? Igazságot? Tényfeltárást? Kollektív társadalmi okulást? Az intézmények (például az ügyészség) iránti bizalom helyreállítását? Ugyan. Ilyesmire ne számítson. Más idők járnak.
Két keresztapa
Az ügyészség alapos munkát végzett. Felgöngyölített egy komplett bűnszövetkezetet (a vádirat megfogalmazása), középpontjában két keresztapával. Nézzük a laikus szemével, miként működhetett, és mennyiért.
A cukorka-, rágó- és üdítőkereskedelem hazai ásza, Hagyó Miklós sosem állt a BKV vagy más közművállalat alkalmazásában. A közlekedéshez annyi köze volt, hogy kiválóan kezeli az Audi kulcsát. 1998-ban érett férfiként lépett be az akkori MSZP-be, a Karitatív Tagozat védnökeként, ahol szocialista Mikulás- és karácsonyi ünnepségeket szervezett, díjmentes light kólával. Szociális érzékenységére felfigyelve, a csúcsvezetés egyengette Hagyó útját.
„Innen dolgozta fel magát a Miklós” – mondják volt párttársai, akik a korai Hagyóra „szinte zavarba ejtően alázatos”, készséges és figyelmes férfiúként emlékeznek. Ha emlékeznek. Mert az emlékek kopnak, és Hagyó ma már bennük sem kelt kellemes benyomást. Többen is hangsúlyozzák: elmondják azt, „amit a Miklósról tudni érdemes”, de nem akarnak „egy Hagyó-cikkben beszélő fejek lenni”.
A nokiásdobozok
A Központi Nyomozó Főügyészség szoros felügyelete mellett lebonyolított nyomozás (és a sajtó) a következő tételekben szabja meg Hagyó direkt felelősségét. BKV-s Mikulás-ünnepség szervezése (11 milliós tétel), amelyet a vádhatóság szükségtelennek értékelt, az ominózus fénymásoló- és printerügy, 19,2 millióért. A Lelovics Ottóval és Horváth Évával kapcsolatos ügyletek. És a jól ismert nokiásdobozok, 30 milliós összértékben, amelyekről Balogh Zsolt megbízott BKV-vezérigazgató informálta a közvéleményt a Magyar Nemzet hasábjain. De Balogh vallomása bizonytalan lábakon áll. Máig nem érthető, miért adta (és főleg honnan vette) a vezérigazgató ezt az összeget. Az interjúk és a vallomások is eltérnek. Állítólag Hagyó időnként „nyakon csípte és terrorizálta őt”, adjon már neki pénzt. Az összeget BKV-s vezetők dobták össze. Hát persze. Summa summarum, Hagyó közvetlen pénzügyi bűnlajstroma durva becslés szerint 100-120 milliót tesz ki, a „Hagyó-maffia” által okozott globális kárt (1,4 milliárd) nem számítva.
Ennél jóval talányosabb Mesterházy Ernő főpolgármesteri főtanácsadó szerepe. A szocialisták állítása szerint „az Ernőről sokáig csak annyi derült ki őrizetbe vétele után, hogy gyakran üldögélt a városházán, és mindig kapott kávét, valamint jóban voltak a Hagyóval, közösen néztek tévét, és beszélgettek”. Épkézláb vádhoz ennyi talán kevés, de lehet, hogy ennek pótlására szolgál a vádirat ködösítő megfogalmazása. Talán ő is részese lehetett „a belső döntéshozatali körnek”, amely előnytelen vállalati szerződéskötések sorát dolgozta ki. Vagy hogy a céget „politikai kifizetőhellyé” tették. Mesterházy Ernő joggal pályázhat a „hallgatag ember” címre. Informátorunk szerint 11 kihallgatási órában két flekket tudtak szignáltatni vele.
Abban a többség mégis egyetért, hogy Mesterházyt kevésbé érdekelte a pénz (persze egy kicsit érdekelte), lefoglalták a politikai harcok. Az SZDSZ haláltusája idején a Fodor-szárnyat támogatta, később lándzsát tört az MDF és az SZDSZ maradványainak választási együttműködése mellett.
– Ahogy az Ernőt bevitték, a projekt be is döglött – állítják a szocialisták városházi korifeusai.
Elég ütős-e?
Antal Attila ex-vezérigazgatót lelkifurdalás gyötri, s ez a tárgyalótermen is „átjön”. Kénytelen visszavonni vallomását, bemártott vádlott-társaitól bocsánatot kér. A BKV „Aba Botond utáni korszakának” első vezérigazgatója fényes üzleti rekordokkal nemigen dicsekedhet. Kudarcokkal annál inkább. A Nógrád Volán éppúgy nem virágzott, mint az általa csődbe vitt taxivállalat. Logikus döntés lehetett, hogy a szintén csődben vergődő BKV-t Hagyóék őrá bízzák. Amit a Központi Nyomozó Főügyészség módszereiről állít, súrolja a kényszervallatás határát. Az ügyészség álláspontja szerint ilyesmi nem létezhet. Nem lehet a gyanúsított vallomását óránként az ügyészségre faxolni azzal, hogy nézzenek bele, „elég ütős-e”. Nem lehet olyan talányos megjegyzéseket tenni, hogy na látja, amilyen szépen haladunk, hamarosan otthon is lehetünk. Pedig ez nagy kísértés. Nem véletlen, hogy az ügyvédnek szóló legfontosabb megbízás rendszerint úgy szól: „Hozzál ki innen, minél gyorsabban.”
Fazekas Géza, a Központi Nyomozó Főügyészség szóvivője maga a két lábon járó felháborodás. Nem mondja ki, csak sejteti, hogy Antal Attila ügyészségnek címzett vádjai a védelmi taktika részét képezik.
– A folyamatos kapcsolattartás akár írásban, tehát faxon is lehetséges, de most ilyesmi sem történt – mondja lapunknak. – És ha valóban elhangzott olyasmi, amit Antal Attila a bíróságon állított, hivatalból ki kell vizsgálnunk. Ha igaz, bűncselekmény történt. Ha nem igaz, akkor is, csakhogy azt hamis vádnak nevezik. A gyanúsítottat nem terheli igazmondási kötelezettség, de valótlanul nem vádolhat senkit. Még az ügyészi hivatalt sem.
Lebegő határok
Úgyhogy Antalra, ha bűnperét elbukja, kinéz az újabb tockos, ezúttal ügyészi tenyérből. A furcsaság az, hogy a vizsgálat az ügyészség ügyében szakmán belül marad, szintén ügyészi feladat.
– Ez már csak így van, ezek a mi szakmánk „lebegő határai” – mondja kezét széttárva Bárándy Péter ügyvéd. Bárándy maga is „érintett” Kecskeméten, a hatodrendű vádlott, Horváth Éva védőjeként. – Katonák ügyeiben katonák járnak el, az orvosi műhibáról orvosok döntenek.
Bárándy több évtizedes védői tapasztalat nyomán tagadja, hogy az ügyész „nem gyakorol nyomást a kihallgatottra”. Maga az élethelyzet, a szituáció olyan, hogy a kihallgatót élet és halál urává teszi. Ő kérdez, a gyanúsított válaszol, ő dönt a fogva tartás körülményeiről, szabadságot adhat és vehet el. Kizárólag az ügyész tisztességén múlik, hogy az ügyhöz milyen attitűddel közelít. Az igazságot akarja-e kideríteni, vagy a vádat akarja kerekre csiszolni.
Ami pedig a Hagyó-per első nyarát illeti, a koncepció csiszolt és kerekded. Idő is van még bőven 2014 tavaszáig. Anélkül, hogy eszünkbe jutna Hagyóért és társaiért egy könnycseppet is elmorzsolni, az eljárás célját sem feledhetjük. Amely távol áll az igazságkeresés, a megtisztulás szándékától. És a revánshoz közelít.
BUJÁK ATTILA írása
(Az írást teljes terjedelemben elolvashatja a 168 Óra hetilap legfrissebb számában.)
Utolsó kommentek