Május utolsó napján befejeződött a védelem tanúinak a meghallgatása, így szeptemberre alig maradt valami, ami a zuglói ügyben érdemleges lehet az ítélethozatalon kívül. A bíró bejelentette, hogy szeptemberre két napot jelöl ki a vádbeszéd, és a védőbeszédek ismertetésére. Ez azt jelenti, hogy várhatóan szeptember végére elsőfokú ítélet várható.
Nézzük mi történt ezen a napon!
A tanúk a korábbi tanúkkal megegyezően (ebbe beleértem a vád tanúit is) megerősítették, hogy semmi szokatlan nincs abban, ha egy politikusnak és egy vezetőnek tanácsadói vannak. Ahogyan az is csak az ügyészségnek volt furcsa, hogy a szóbeli tanácsadásnál a tanácsadó nem írja le írásban, hogy milyen tanácsot adott egy-egy témában.
Az is kiderült, hogy ennek a fő oka az, hogy bizalmas jellegű tanácsadásról lévén szó, egy-egy tanács napvilágra kerülése akár politikai feszültséget is okozhatott volna.
Hat tanút emelünk ki a mai meghallgatottak közül.
Az első tanú egy komoly szakértelemmel rendelkező közigazgatási szakember, aki Budapest főjegyzője volt és számos vezető beosztású közigazgatási tisztsége mellett ma is használják a szakértelmét. Elmagyarázta már sokadik tanúként azt, amit az ügyészség folyamatosan nem akart és ma sem akar megérteni.
Az ügyészek szerint az bűncselekmény, hogy a polgármesterek a tanácsadásra nem a szakapparátust tudását vették igénybe (a vád ezt írja le). A tanú világosan és érthetően elmondta, hogy a politikai vezetők - köztük a polgármesterek, akárcsak a miniszterek - azért nem a szakapparátusra támaszkodnak, ha valamiben tanácsra van szükségük, mert érdekellentét van a hivatali apparátus és a politikai vezetés között.
A Képviselőtestületnek van Hivatala (ezt hívja a köznyelv polgármesteri hivatalnak, bárki megnézheti ezt az önkormányzat bejárati ajtóján), amelynek az irányítója a polgármester, a vezetője pedig a jegyző a törvény betűje szerint. A tanú szerint a polgármester és a jegyző között már csak emiatt is érdekellentét feszül.
A következő tanúk voltak a legérdekesebbek, hiszen az ő meghallgatásukat már az iratismertetéskor kezdeményezték az ügyvédek. Ha akkor meghallgatták volna őket, akkor nem lehetett volna azt állítani, hogy D. Pável, K-Cs. László és K. Gábor nem értettek ahhoz, amiben tanácsot adtak a polgármestereknek.
A Központi Nyomozó Főügyészség a „nyomozás során” nem fogadott el semmilyen védői indítványt ebben az ügyben sem, akárcsak az ingatlanügyben. Ott és akkor az ügyészség terhére rótták ezt, most kíváncsian várjuk, hogy ezzel a nyomozati hiányossággal kapcsolatban mi lesz az ítéletben. Ha ugyanis ezeket a tanúkat meghallgatták volna, akkor nem lehetett volna vádat emelni jó néhány, akkor még gyanúsítottal szemben.
Istenem! Mi lett volna az akkor még csak a szegény Magyar Hírlap által összetákolt keresztbe szerződéses koncepcióval?!
A tárgyalások során megfigyelhető volt, hogy az említett újság tárgyalásokon ülő tudósítója a kényesebb részekről vagy nem tudósít, vagy a „lelkiismeretének megfelelő megoldást” választotta, azaz kiment a tárgyalóteremből, nehogy megtörténjen az a csúfság, hogy kénytelen legyen arról tájékoztatni, ami ott elhangzott és a koncepciójával nem egyezik. Tévedés ne essék, az általa vélt igazság az csak az ő „igazsága”, amiről a sorozatban veszített személyiségi jogi perek szerint fizetnie kell a kiadójának. Az olvasói pedig rendületlenül azt hiszik, hogy a bírósággal van baj, mert nem ítélik el ezeket a cégéres komcsikat.
Pedig mindössze annyi történik, hogy az éveken át sulykolt hazugságok, amelyeket szinte havonta írtak egy-egy politikus ügyében, köszönő viszonyban sincsenek a valósággal. A jogerősen elveszített sajtóperben még Hunvald nevét sem merték leírni (úgy írták le idén januárban, hogy megsértették a felperes személyiségi jogait) nehogy a nagyérdemű olvasóközönségük megtudja, hogy „hazudtak reggel, délben és este” Hunvalddal kapcsolatban.
Szóval visszatérve az említett tanúkra.
Az egyik tanú a FIDESZ-KDNP jelenlegi parlamenti képviselőjeként a Magyar Országgyűlés Honvédelmi és Rendészeti Bizottságának tagjaként a következőket mondta (a Magyar Hírlap tudósítója nem volt már jelen különben biztosan irt volna róla). K-Cs. László szerinte egyértelműen a közbiztonsággal foglalkozó terület szakértője. Alkalmas arra, hogy magas szintű tanácsot adjon, ha erre felkérik. Tudott arról, hogy a VII. kerületben tanácsot ad, ezt ő mondta el neki.
Arra már nem emlékszik, hogy mikor, mert kerületi közbiztonsági ügyekben napi szinten találkoztak. Kérdésre elmondta, hogy a parlamentben is vannak tanácsadók annak ellenére, hogy az Országgyűlésnek is van szakapparátusa. Elmondta, nincs olyan, hogy valaki a saját pártjához tartozó személytől nem fogad el tanácsot. Amikor tanácsot kap valaki, akkor azt nem írja le idézem, amit mondott „ Az élet nem arról szól, hogy egy tömbbel rohangál az ember.”
Mások is foglalkoztatnak tanácsadókat, szerinte e nélkül nem megy, és nem az a lényeg, hogy a tanácsot írásban vagy szóban adja/kapja, a végeredmény számít. Szerinte a szóbeli tanácsadás mindennapos dolog, a hogyan lehet ellenőrizni kérdésre pedig azt mondta, hogy a tanácsadás bizalmi állás.
Vajon a Központi Nyomozó Főügyészség ezt miért nem értette vagy miért nem kezdett el hivatalból nyomozni minden politikus ellen, akinek szóban adnak tanácsot? Természetesen a kérdés költői és olvasóink 99,9%-a tudja rá a választ!
Elmondta még, hogy a tanácsadói tevékenység bizalmi tevékenység, ezért ő sem az Országgyűlés szakapparátusát, hanem a FIDESZ-KDNP frakciója által foglalkoztatott tanácsadókhoz fordul, ha valamiben segítségre van szüksége.
A másik tanú egy közismert szakember volt, aki 23 éve közbiztonsággal foglalkozik. Mivel az adatait zártan kérte kezelni ezért elégedjünk meg annyival, hogy a szakértelme ezen a területen kétségbevonhatatlan és pártatlan – nem politikával foglalkozó szakemberről van szó –, aki számos társadalmi szervezet megbecsült vezetője volt a rendszerváltozás óta.
Nézzük mit is mondott!
Elmondta, hogy 2005 óta ismeri, szakmai fórumokon találkozott először K-Cs. Lászlóval. Képviselőként közbiztonsággal kapcsolatos kérdésekkel fordult hozzá, és a közbiztonsággal kapcsolatos rendezvényeken vett részt. Kérdésre elmondta, hogy 2008-tól napi szintű folyamatos megbeszéléseik voltak, mindig gyakorlati kérdésekkel foglalkozott. Először csak Zuglóról beszélgettek, majd a szomszédos VII. kerülettel kapcsolatban sok kérdésről egyeztettek. Megerősítette és felsorolta azokat a probléma köröket, amelyeket a vádlott elmondott a vallomása során.
Elmondta, hogy azért kérdezte őt erről K-Cs., mert a VII. kerületben elvállalt egy ezzel kapcsolatos feladatot. Azért mondta ezt el neki, mert nagyon jó munkakapcsolat volt közöttük. Részben arról is beszéltek, hogy milyen volt a fogadtatása egy-egy javaslatának a VII. kerületben, példaként említve a térfigyelő-rendszerek összehangolt működtetésére tett javaslatát. Abszolút alkalmasnak tartotta őt magas színvonalú szakmai tanácsadásra.
K. Gábort ismerte, hiszen Zugló közbiztonsági tanácsnoka volt egy időben. Vele kapcsolatban is megerősítette, hogy nagyon gyakorlatiasnak és közbiztonsági kérdésekben hozzáértőként ismerte meg. Vele is napi kapcsolatban volt közös közbiztonsági programokban (pl. járőrözés) vettek részt.
Szerinte egy átlagember autodidakta módon egy bizonyos szintig el tudja sajátítani a közbiztonsággal kapcsolatos szakismereteket, de egy polgármesternek feltétlenül szüksége van közbiztonsági tanácsadóra. A bíró kérdésére megerősítette, hogy K. Gábor Hunvald közbiztonsági tanácsadója is – akárcsak utána K-Cs. László – gyakorlatias ember volt közbiztonsági kérdésekben, jó javaslatai voltak és felkészült tanácsadásra alkalmas embernek tartja.
Ezután következett az a három tanú, aki D. Pávelről jelentette ki, hogy a parkolással kapcsolatos kérdésekben abszolút szakértőnek számított. Olyan cég vezetőjeként voltak D. Pável beosztottjai, amelyik Budapest jelentős területén hangolták össze a parkolás gazdálkodási feladatokat. Az egyikük a parkolásgazdálkodással kapcsolatos szoftver kiötlője és rendszergazdája volt, a másik vezető ellenőr a harmadik pedig szintén a parkolási kérdések szakembere volt. Elmondták, hogy D. Pávelt kiváló parkolási szakembernek tartották, aki megkérte őket, hogy segítsenek egy leendő zuglói parkolási rendszer felépítésében. Ennek keretében több alkalommal a helyszínen folytattak bejárást stb.
Az biztosan kiderült a szavaikból – ellentétben a váddal és az elnagyolt újságírói beszámolókkal –, hogy D. Pável szakértője a területnek. Bár lehet, hogy némely újságíró a hozzá nem értéséből fakadóan úgy gondolta, hogy egy tanácsadás csak akkor lehet jó, ha a magyar helyesírás szabályai szerint van leírva. Ez azonban nem a tanácsadó szakértelmét minősíti, hanem azt, aki ebből azt a következtetést vonja le, hogy a tanács nem ér semmit.
Csúnya dolog lenne, ha néhány jeles magyar anyanyelvű újságíró moldáv helyesírásából következtetnék a szakmai képességeire.
Vélhetően a Magyar Hírlap tudósítója már nem volt jelen ekkor sem, hiszen biztos tudósított volna erről a tanúról is, hiszen számára is fontos az olvasóinak hiteles és pontos tájékoztatása. A hangsúly a hiteles és a pontos szavakon van!
A többi sajtó és média már korábban elmaradt a tárgyalásokról, számukra elég volt a nézőik és olvasóik addig a pontig történő „tájékoztatása”, amikor már megdőlni látszott a vád és a módszeresen felépített hazugsággyár által kész tényként állított bűnösség.
Szóval ennyi történt!
A következő tudósításunkban részletesen beszámolunk arról, hogy Hunvald György újabb személyiségi jogi pert nyert első fokon, most a változatosság kedvéért a Magyar Nemzettel szemben.
Utolsó kommentek