Mármint most épp a magyarázkodásba. Tetszenek ugye még emlékezni, hogy a Quaestor-károsultak jogi képviseletét ellátó Magyar György még áprilisban kissé nagyon kibukott Ibolya főügyész úr és Polt Péter legfőbb ügyész úr Quaestor-ügy nyomozásával kapcsolatosan tett kijelentései miatt. Ezt követően Bárándy Gergely MSZP-s képviselő – szintén az ügy kapcsán – számon kérte a legfőbb ügyészen, hogy árulja el már legyen szíves, miért nem hallgatták ki tanúként azokat, akikről "biztosan lehetett tudni, hogy érintettek és bűncselekményt követnek el".
Polt Péter akkor erre úgy reagált, hogy aki potenciális gyanúsított, az nem hallgatható ki tanúként, "ez mindenfajta emberi jognak ellentmond". Ezután nevezte "szuperhazugság- nak" az előbbi állítást Magyar György, aki egyúttal emlékeztetett arra is, hogy az ügyészség bevett gyakorlatáról van szó, 50-70 százalékra tehető azon gyanúsítottak aránya, akiket korábban tanúként hallgattak ki.
Polt Péter ezt követően rendelte el azt a szúrópróbaszerű átvilágítást, aminek alapján a Legfőbb Ügyészség most közölte: a "reprezentatív vizsgálat" eredménye szerint a vádlottak 18 százalékát hallgatták ki a nyomozóhatóságok a nyomozások során előzőleg tanúként, az ilyen tanúkihallgatások többsége ugyanakkor nem volt törvénysértő, mivel a nyomozás ezen időszakában még nem volt adat arra, hogy a tanú bűncselekményt követett el.
Egyúttal azt is közölték, hogy nem rendelkeznek olyan nyilvántartással, amely alkalmas lenne annak statisztikai kimutatására, hogy hány olyan büntetőügy volt az elmúlt öt évben, amelyben a tanúként kihallgatott személyeket az eljárás későbbi szakaszában gyanúsított- ként hallgatta ki a nyomozóhatóság. Ennek megállapítására kizárólag több százezer ügy tételes átvizsgálása alapján kerülhetne sor. Így aztán az ügyek tételes átvizsgálása helyett szúrópróbaszerű vizsgálatot végeztek, így jött ki, hogy "csak" az eljárásaik 18 százalékában "mondanak ellent mindenféle emberi jognak". Ez azért megnyugtató. Vagy nem?
(Készült a Népszava tegnapi cikke nyomán)
***
A hét elején telt le az a 30 napos határidő, ami szerint meg kellett volna jönnie a Szegedi Ítélőtábla legutóbbi döntésének írásos indoklása, melyből végre megtudhattuk volna, hogy milyen indok vagy paragrafus alapján lépett át Szeged a Kúria korábbi döntésén. De nem jött meg. Így aztán mi csak várunk, egyre csak várunk a fentebb említett írásos indoklásra. Ha a rájuk nézve kötelező határidőre nem is, de egyszer, valamikor csakcsak meg kell érkeznie, nem?
Utolsó kommentek