És akkor most így az év vége felé csapjunk egy fajsúlyosabbat bele a lecsóba, következzék egy sűrűbb, nehezebb anyag, elsősorban vájtfülű és leginkább elszánt olvasóinknak. (És persze más, író-, olvasó látogatóinknak is az ú.n. Hunvald-ügyről. Ha már, ugye…)
1.) A Kúria írta 2014. július 1-én: Nem kétséges, hogy a két különböző nem jogerős ítélettel elbírált hűtlen kezelés bűntettének minősülő részcselekményei folytatólagos egységet alkotnak, ekként anyagi jogi követelményként egységesen bírálandók el. Ekként a Kúria a Szegedi Ítélőtáblát új eljárásra utasította, ezáltal lehetőséget adva a Hunvald Györggyel szemben folytatott büntetőügyek másodfokú egyesítésére.
2.) A Szegedi Ítélőtábla válasza, 2014 novembere – szerinte nem célszerű az ügyek egyesítése.
3.) A Fővárosi Törvényszék 2015. február 12-én jogerősen felmenti Hunvald Györgyöt folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés vádja alól.
4.) A Szegedi Ítélőtábla 2015. április 24-én elítéli Hunvald Györgyöt folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés vádjában.
5.) 2015. május – a Kúria közzéteszi a 17/2015. sz. büntető elvi határozatot. A büntetőelvi határozatot a Kúria hozott 2014. július 1-én Hunvald György ügyében pervezető végzése alapján hozták. Elvi bírósági határozatot a Kúria akkor ad ki, ha a Kúria ítélkező tanácsa valamely, a társadalom széles körét érintő vagy a közérdek szempontjából kiemelkedő jelentőségű ügyben elvi kérdésekre is kiterjedő határozatot hozott.
6.) 2015 októberében perújítási kérelem Hunvald György ügyében. Alapja a kétszeres eljárás tilalmának (ne bis in idem elve) megsértése, vagyis kétszer hoztak jogerős ítéletet ugyanabban az ügyben.
7.) A Fővárosi Fellebbviteli Főügyész (nem a hivatala) a perújításra reagálva azt írta, hogy „A folytatólagosság egységébe eső részcselekményekkel kapcsolatban lehetőség van arra, hogy azok ne essenek egységes megítélés alá.”
A Kúria 17/2015. sz. büntetőelvi határozata szerint viszont, „A folytatólagos egységet alkotó bűncselekmény részcselekményeinek ugyanabban az eljárásban történő elbírálása akkor is követelmény, ha az ügyész az egyes részcselekmények miatt eltérő időpontokban és/vagy más-más bíróságok előtt emel vádat.
Az egy eljárásban elbírálás követelményének figyelmen kívül hagyása az ügydöntő bírósági határozat rendes jogorvoslati eljárásban ki nem küszöbölhető megalapozat- lanságát eredményezi.”
8.) A Fővárosi Fellebbviteli Főügyész észrevételei között megjegyzi: „A bizonyítottság hiányának jogelvére alapított felmentés nem tekinthető ítélt dolognak, így nem keletkeztet res iudicata hatást.” Ugyancsak ezt írja a Szegedi Ítélőtábla 2015 decemberében, „… a felmentő ítéleti rendelkezés nem minősül ítélt dolognak.”
9.) Más véleményen volt viszont a Kúria elődje, a Legfelsőbb Bíróság: Legfelsőbb Bíróság HGy.1855. számú elvi határozata, amely kimondja, hogy a Be. 6. § (3) bekezdésének d) pontjában meghatározott többszöri eljárás tilalma kizárólag a bíróság jogerős ügydöntő határozatára vonatkozik. Ügydöntőnek pedig csak azok a határozatok tekinthetők, amelyekben a bíróság a Be. vonatkozó szabályai (Be. 234-256. §-ai) szerint lefolytatott bírósági eljárást követően a törvényes vádról határoz. Az ügy érdemében hoz tehát mindenkivel szemben kötelező érvényű, a terhelt büntetőjogi felelősségét megállapító vagy őt felmentő ítéletet, illetve eljárást megszüntető végzést.
Ez ugyancsak megjelenik a 1016/2004. számú büntető elvi határozatában is.
Ügydöntőnek azok a határozatok tekintendők, amelyekben a bíróság a Be. vonatkozó szabályai szerint lefolytatott bírósági eljárást követően a törvényes vádról határoz. Az ügy érdemében hoz mindenkivel szemben kötelező érvényű, a terhelt büntetőjogi felelősségét megállapító, vagy őt felmentő ítéletet, illetve eljárást megszüntető végzést (Be. 257. §).
10.) Az Alkotmánybíróság is más véleményen van a határozatában: Az EU Bíróság gyakorlata szerint nemcsak a bírói, hanem az olyan ügyészi döntések is működésbe léptetik a „ne bis in idem” elv nyújtotta védelmet, amelyek végleges igénnyel rendezik a bűnügyet, illetve a büntetőjogi felelősség kérdését. A konkrét esetekben az EU Bíróság ilyen végleges igényű döntésnek tekintette terhelteknek a belga és holland vádhatósággal kötött vádalkuját (EU Bíróság, Hüseyin Gözütok és Klaus Brügge egyesített ügyek, C-187/01. & C-385/01., 2003. február 11., 36–39. pontok.)
Kétségtelenül ilyen, végleges jellegű döntésnek tekinthető a kellő bizonyítékok hiánya miatt hozott felmentő ítélet is (EU Bíróság, Jean Leon Van Straatenkontra Hollandia és Olaszország ügy, C-150/05., 2006. szeptember 28., 61. bekezdés). Az EU Bíróság azt is elismerte, hogy a bűnösséget kimondó, avagy a felmentő ítéletek mellett az elévülést megállapító bírói döntés is releváns a „ne bis in idem” elv alkalmazása szempontjából.
11.) És újra a Kúria: A bizonyíték hiányában hozott felmentő ítélet és a ne bis in idem elv. (C-150/05. sz. ügy) ( 1 ) van Straaten ügy rendelkező rész 2. bekezdés 2) Az ezen egyezmény 54. cikkében rögzített ne bis in idem elvét valamely részes állam igazságügyi hatóságainak a terheltet bizonyítékok hiányában felmentő jogerős határozatára alkalmazni kell. (C-491/07. sz. ügy)
A "jogerősen elbírált" fogalmát illetően a Bíróság már ki is mondta egyrészt a C-187/01. és C-385/01. sz., Gözütok és Brügge egyesített ügyekben 2003. február 11-én hozott ítéletének (EBHT 2003., I-1345. o.) 30. pontjában, hogy ha büntetőeljárás következtében a büntetőjogi felelősségre vonhatóság véglegesen megszűnik, akkor az érintett személynek felrótt cselekményt az SMVE 54. cikke alapján "jogerősen elbíráltnak" kell tekinteni.
A Bíróság másrészt a C-150/05. sz. Van Straaten ügyben 2006. szeptember 28-án hozott ítéletének 61. pontjában (EBHT 2006., I-9327. o.) kimondta, hogy az SMVE 54. cikkét alkalmazni kell valamely szerződő állam igazságügyi hatóságainak a terheltet bizonyítékok hiányában felmentő jogerős határozatára.
12.) Végül, de nem utolsósorban a gránitszilárdságú Alaptörvényünk is alapjogként kezeli: XXVIII. cikk (6) A jogorvoslat törvényben meghatározott rendkívüli esetei kivételével senki nem vonható büntetőeljárás alá, és nem ítélhető el olyan bűncselek- ményért, amely miatt Magyarországon vagy – nemzetközi szerződés, illetve az Európai Unió jogi aktusa által meghatározott körben – más államban törvénynek megfelelően már jogerősen felmentették vagy elítélték.
13.) A Szegedi Ítélőtábla írja: „A felmentő rendelkezés tehát nem jelenti azt, hogy az kihat valamennyi részcselekményre.”
14.) A Kúria írja: „A bíróság jogerős határozatának cselekményegységet teremtő hatása van, s a jogerős határozat annak megszületéséig terjedő időszak tekintetében a cselekményegységet lezárja. A joggyakorlat a folytatólagosság egységébe tartozó cselekmények tekintetében is ezt a megoldást követi. A vád tárgyává tett bűncselekmény egységbe tartozó cselekményei elbírálása tehát res iudicatat eredményez. A folytató- lagosság egységébe tartozó egyes részcselekmények két vagy több ítélettel elbírálása esetén a második, illetve a későbbi ítéletek a „ne bis in idem” tilalma alá esnek.”
Lefordítva, a Fővárosi Törvényszék 2015. február 12-i jogerős ítélete után hozott második ítélet, a Szegedi Ítélőtábla 2015. április 24-i ítélete a kétszeres eljárás tilalma (ne bis in idem) alá esik.
15.) A Kúria írja a 17/2015. sz. büntető elvi határozatában: „Perújításra az egy eljárásban történő elbírálás érdekében akkor kerülhet sor, ha legalább az egyik részcselekmény (eke) t elbíráló határozat jogerőre emelkedett [1978. évi IV. tv. 12. § (2) bek.; Be. 399. § (5) bek.; 6/2009. BJE].”
Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Strasbourg) a fenti jogsértést az Emberi Jogok Európai Egyezménye hetedik kiegészítő jegyzőkönyv 4. cikke (1) bekezdése az Egyezmény 6. és 7. cikkeiben foglaltakra tekintettel a tisztességes eljárás megsértése és a kétszeres eljárás tilalmának megsértése miatt ECHR 23259/15 ügyszám alatt tárgyalja. A kereset a Magyar Állam ellen lett beadva.
Hogy kinek lesz igaza? Nos, ez a 2015-ös év utolsó kérdése. De választ majd csak a következő évben kapunk. Tessék mondani, kapunk?
Utolsó kommentek