Strasbourgban ismételten elmeszelték Magyarországot, 231 millió forintos kártérítést ítélt meg az Emberi Jogok Európai Bírósága 43 rabnak a rossz börtönkörülmények miatt. Mint ismeretes, immár több ezer eljárás van folyamatban az Európa legzsúfoltabb börtönrendszerével bíró Magyarországgal szemben a rossz körülmények és a hazai jogorvoslat hiánya miatt. Kicsit több, mint fél évvel ezelőtt lett jogerős a strasbourgi bíróság azon, 2015. március 10-én kihirdetett döntése, amely fél évet adott a magyar államnak arra, hogy hatékony jogorvoslatot teremtsen és dolgozzon ki tervet a helyzet kezelésére. Most minderről dr. Sándor Zsuzsa* (volt ügyész és bíró) osztotta meg gondolatait a Nagyérdeművel a JogÁsz-on.
Ajánljuk mindenki szíves figyelmébe az ott (itt) írtakat, hátha el tetszenek gondolkodni egykét dolgon…
***
Börtöntöltelékek
2016. január 10. - Szerző: Sándor Zsuzsa
A strasbourgi bíróság a minap a rossz börtönviszonyok elszenvedése miatt ötmillió forintot ítélt meg Zuschlag Jánosnak. Ez a döntés mélységesen felháborította az internetes kommentelőket. No persze nem a börtönviszonyokon háborodtak fel, hanem azon, hogy „egy ilyen börtöntöltelék” milliókat „zsebelhet be”, miközben… és nem folytatom.
A jól kitapintható általános közvélekedés szerint legalábbis rabláncon, sötétzárkában, kenyéren és vízen kellene tartani az elítélteket. Nem tudom, ki hogy van ezzel, de engem mindig megrettent az a gyűlölet és bosszúvágy, ami ezekből a hozzászólásokból árad. Persze mindaddig, amíg valaki nem tapasztalja meg, milyen is a magyar börtönök többsége. És ehhez manapság igazán nem kell sokat tenni, elég egy csokit ellopni, vagy hajléktalannak lenni. De nem csak a piti „bűnözőket”, hanem az igazi nehéz fiúkat is megilleti az emberhez méltó, tisztességes bánásmód. A börtönbüntetés lényege ugyanis a szabadságtól való megfosztás, nem pedig a megalázás és az embertelen bánásmód.
2010 októberében megváltoztatták azt az igazságügyi miniszteri rendeletet, amely szabá- lyozta a fogvatartottaknak járó minimális mozgástér nagyságát. Az eredeti szövegben lévő „legalább” szót egyszerűen kicserélték a „lehetőleg” kifejezésre. Fránya dolog ez a jog! Ezzel a pici szócserével azt érték el, hogy immár nem kötelező egy elítélt részére 3 négyzet- méter mozgásteret biztosítani. És ezzel a mi remek jogalkotásunk máris belefutott egy nemzetközi szerződésbe, no meg az Alaptörvénybe. A Fővárosi Törvényszék egy bírájának kezdeményezésére az Alkotmánybíróság meg is semmisítette az említett rendelkezést.
Ettől azonban a gyakorlat alig változott. A börtönök telítettsége 140 %-os, a cellák túlzsúfoltak, a foglyok hetente egyszer zuhanyozhatnak, a WC a cellában van, sokszor csak egy függöny választja el a lakótértől, néha az sem. Van, aki a poloskacsípésektől, más a hiányos táplálkozástól szenved. A foglyok sorra fordulnak kártérítésért az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) és többnyire nyernek is.
Az EJEB emellett úgynevezett „pilot” eljárást is elrendelt. Erre akkor van szükség, ha egy ország kormánya nem rendezi a panaszolt problémát annak ellenére sem, hogy a strasbourgi bíróság már számos esetben elmarasztalta. Az EJEB a magyar kormányt arra kötelezte, hogy szüntesse meg az az emberi jogi egyezményt sértő állapotokat, és hat hónapon belül dolgozza ki ennek módját. Ez végül meg is történt, a tervek szerint a kormány börtönöket épít és 2019-ig további 4000 férőhelyet hoz létre.
Ám addig az elítéltekkel való embertelen bánásmód miatt még milliárdos kártérítéseket fog az állam (fogunk mi) kifizetni. Már most van olyan ügyvéd, aki 3.000 ügyfelet képvisel a strasbourgi bíróság előtt, és a hírek szerint ez a szám akár tízszeresére is nőhet. Az elítéltek több civil szervezettől is kapnak segítséget, sőt a netről letölthető nyomtatványokat kitöltve akár maguk is fordulhatnak az EJEB-hez.
Tisztelt közvélemény! Nem az elítéltekre, nem az ügyvédekre, nem a jogvédő szervezetekre és nem Strasbourgra kell haragudni a milliárdokra rúgó kártérítések miatt! Hanem arra a büntetőpolitikára, ami idáig vezetett: a fiatalkorúak szabálysértési elzárására, a hajléktalanok kriminalizására, a középmérték alapján kötelezővé tett szigorúbb büntetésekre, a „három csapásra”, az előzetes letartóztatások túl gyakori alkalmazására, vagyis az ész nélküli folyamatos szigorításra.
Vagyis arra a kormányra, amelyik mindezt kitalálta, ám – mint ez várható volt – mindezzel a bűnözést csökkenteni nem tudta.
(Az eredeti írás itt olvasható a JogÁsz-on)
*Dr. Sándor Zsuzsa jogász, kényszernyugdíjas bíró, tanácselnök, büntetőjogász, a Fővárosi Bíróság volt tanácsvezető bírája, a 2012-ben kényszernyugdíjazott 234 bíró egyike.
***
Más: Pert vesztett a Magyar Állam Strasbourgban. A strasbourgi bíróság kimondta, hogy az állampolgárok titkos megfigyelésére jogosító szabály az európai polgárok magánélethez való jogát sérti. Az Eötvös Károly Intézet két munkatársa, Vissy Beatrix és Szabó Máté Dániel azt kifogásolták, hogy a magyar terrorelhárító szervek (TEK) bírói engedély nélkül is végezhetnek titkos megfigyeléseket. A magyar törvényi szabályozás értelmében ma ugyanis nem szükséges bírói engedély a nemzetbiztonsági célból történő titkos megfigye- léshez. Mindehhez itt van még ez is az Erzsébetváros-blogról... (Hunvald György)
Utolsó kommentek