Tegnap volt 71 éve, hogy 1945 januárjában az utolsó német katonát is elűzte a Vörös Hadsereg a Duna pesti oldaláról, és felszabadult az úgynevezett pesti „nagy” gettó. Ahol elpusztult számtalan idős, fiatal, gyermek, csecsemő, nő és férfi. Nem volt kegyelem.
Az első, majd a második, végül a harmadik zsidótörvényt Horthyék már úgy hozták meg, hogy pontosan tudták: magyarok százezreit küldik a halálba. Alattomosan kúszott be a gyűlölet Budapest hétköznapjaiba, a budapesti gettó kialakításakor már javában tarolt. Az emberi élet a falakon belül nem számított, később már a falakon kívül sem.
Emlékezzünk az áldozatokra és mindazokra a névtelenekre, akik emberek maradtak az embertelenségben. Erzsébetváros egy megérthetetlen, felfoghatatlan, s máig feldolgozat- lan öröksége a gettó. Polgármesterként lehetőségem volt valamit enyhíteni ezen a még fel nem dolgozott múlton, az Erzsébetvárosi örökség sorozat II. kötetében a Visszaemléke- zések a gettóra, Palánkok mögé zárva címmel megszólaltattunk néhány akkor még köztünk élő túlélőt. Napról napra kevesebben vannak azok, akik még a saját szemükkel látták, saját bőrükön tapasztalták a borzalmakat. És napról napra kevesebben vannak, akik hiteles krónikásai a borzalomnak, és hiteles krónikásai lehetnek az időnként sors- fordító, embermentő apró gesztusoknak.
Részlet az egyik erzsébetvárosi holokauszt túlélő visszaemlékezéséből:
"… Az egyes ember az egy egyes ember. Amíg nem hat rá a tömeghisztéria, a demagógia, amíg nem szakítják szándékosan ketté az országot. Tehát én abból indulok ki, hogy amikor megszületik egy ember, akkor először ember. Aztán kiderül, hogy hova születik, így lesz belőle állampolgár: német, orosz, tót, magyar. De először csecsemő. Aztán később lesznek gondolatai, később terelik be őket különböző helyzetekbe, esetleg mondjuk pártokba. Tehát én azt mondom, hogy a megszületett ember önmagában biztos, hogy tiszta. Nem hiszem, hogy úgy születik valaki, hogy gonosz. Azt hiszem, hogy az a lövészárok akkor lövészárok, ha ássák. … Tehát azt mondom mindenkinek, akinek módja, tehetsége, helyzete van, akkor inkább betemetni kéne ezt az árkot, amíg lehet, mert lehet olyan szituáció, amikor már nem lehet…”
Ideje lenne, hogy kezdjünk valamit ezzel a súlyos örökséggel!
Hunvald György
Utolsó kommentek