Előző posztunkban szóltunk arról a nagyobb lélegzetű interjúról, mely a Népszabadságban jelent meg március 1-én. Ott Hunvald György - többek között - elmondta, hogy a bíróság szerint sem tévesztette meg hamis értékbecslésekkel az ingatlaneladásokról döntést hozó közgyűlési tagokat, és a teljes felmentést szeretné elérni másodfokon. Egyúttal beszélt a fogvatartásáról, a perről és a jövővel kapcsolatos terveiről is.
Most ezen riport mellé tennénk egy korábbi, még február 24-én – az elsőfokú ítélet kihirdetésének napján – készült, és Bolgár György műsorában elhangzott beszélgetést, melyben Sebes Péter, Hunvald György védőügyvédje mondta el véleményét az ügyről, és magáról az ítéletről is.
***
A Hunvald György-féle bírósági ítéletről
Sebes Péter, Hunvald György védőügyvédje
Bolgár György: - A ma reggeli hír szerint másfél évi börtönbüntetésre ítélték a volt VII. kerületi szocialista polgármestert hűtlen kezelés, ötrendbeli hivatali visszaélés és háromrendbeli magánokirat-hamisítás miatt. Jobb ez az eredmény, mint amire számítottak vagy rosszabb? Teljes felmentésben reménykedtek-e, őszintén, a szívük mélyén is, vagy csak volt egy ilyen reményük, de azért nem túl megalapozottan? Milyen érzésekkel keltek fel?
 |
Sebes Péter: - Túlságosan régen vagyok a pályán ahhoz, hogy egy bírósági ítélet kihirdetése előtt biztosat állítsak vagy mondjak, akár a védencemnek is. Abban reménykedtem, amiben most már lassan három éve, hogy azokban az esetekben, ahol semmiféle bizonyíték nincs Hunvald György bűnösségére, ott felmentő ítélet születik. A reményeimnek ez a része teljes mértékben valóra vált, ugyanis az ügynek nevet adó ingatlanpanama vonatkozásában Hunvald Györgyöt minden vádpontban teljes egészében felmentették.
- Tehát neki ehhez az ingatlanpanamához, az ingatlanok áron aluli értékesítéséhez, illetve kenőpénzek elfogadásához semmi köze nem volt, és tudomása sem volt róla.
- Ez egész pontosan így foglalható össze egy mondatban. Ez az elsőfokú bíróság döntése, és most már, hogy kijöttem a tárgyalóteremből azt is tudom, hogy az ügyészség köti az ebet a karóhoz, megfellebbezte az ítéletet, de én változatlanul azon az állásponton vagyok, hogy vitatkozni egy bíróság előtt akkor lehet, ha van mellette és ellene szóló bizonyíték is, és ebben az esetben nem volt soha Hunvald bűnössége mellett szóló bizonyíték. Visszatérve az alapkérdésre, hogy bizonyos cselekményekben megállapították a bűnösségét, ezzel kapcsolatban azt kell mondanom őszintén, hogy ezekben az esetekben voltak mellette és ellene szóló bizonyítékok is.
- És ezek nem oltották ki egymást, vagy az egyik erősebb volt, mint a másik a bíróság megítélése szerint? Mitől vették figyelembe az egyiket és mitől mellőzték a másikat?
- A Büntetőeljárási törvény szerint – és ez így van rendjén – a bíróság kezében van a mérlegelés joga, tehát akár egy állítás és egy tagadás között is dönthet, sőt kötelessége dönteni. Ezekben az esetekben egész pontosan három darab megbízási szerződésről állította az ügyészség a sok közül, hogy ezek mögött nem volt ellenszolgáltatás, és hogy Hunvald György erről tudott.
- Ezek voltak azok a bizonyos tanácsadói megbízási szerződések?
- Ezek voltak azon tanácsadói megbízások közül néhány, három darab egészen pontosan.
- Háromról bizonyosodott be a bíróság szerint, hogy alaptalan volt.
- Mögöttük nem volt teljesítés, így van. És volt öt darab úgynevezett polgármesteri keretlakás bérbeadásra, ahol a bérbe adott lakások esetében a bíróság álláspontja szerint Hunvald György azért mulasztott, mert elmulasztotta ellenőrizni azt, hogy valóban jogosultaknak osztották-e ki a polgármesteri keretből ezeket a lakásokat. Tehát itt sem azt állapította meg a bíróság, hogy ő szándékosan arra nem jogosultaknak osztotta volna a lakást, hanem hogy itt a polgármesteri tisztségből folyó ellenőrzési kötelezettségét mulasztotta el. Ennyi, amiben az ő bűnösségét megállapították a húsz évig terjedő, bűnszervezetben elkövetett csalások és egyéb rengeteg bűncselekmény közül.
- Ezek szerint ez a bűnszervezet már úgy, ahogy van, megdőlt az elsőfokú bíróság szerint?
- Az elsőfokú bíróság szerint igen, tehát akiknek a bűnösségét megállapította a bíróság, azokat sem bűnszervezetben elkövetett bűncselekmény miatt ítélte el.
- Visszatérek a kiinduló kérdésemhez, hogy végül is megkönnyebbültek, Ön és Hunvald György, vagy ez rosszabb, mint amire számítottak? Mert mégiscsak van egy másfél éves börtönbüntetés, még ha ez nem is letöltendő, hiszen többet ült már előzetesben. Nem gondolják úgy, hogy ez súlyos, méltánytalan és fellebbeznének, ha az ügyészség nem tenné meg?
- Ketté kell választanunk: más Hunvald György helyzete ebben, és más az enyém. Természetesen fellebbeztünk, túl vagyunk már ezen a döntésen, ugyanis Hunvald György álláspontja az, hogy ezeket a bűncselekményeket sem követte el. Az én szakmai álláspontom pedig az, hogy kellően, tehát büntetőjogi bizonyossággal itt sem bizonyosodott be az ő bűnössége, és ezért úgy gondolom, hogy érdemes tovább harcolnunk a másodfokú bíróság előtt. Természetesen én magam nemcsak Hunvald György miatt, hanem a jogszolgáltatásba vetett bizalmamban is megerősödtem ebben az ítéletben, ugyanis – még egyszer mondom – nekem a legnagyobb fájdalmat itt nem az okozta, hogy marasztalták vagy felmentették volna Hunvald Györgyöt, hanem az, hogy mindenféle bizonyíték nélkül, ami az én harmincéves pályafutásom alatt azért még sose történt meg.
- Tehát úgy érzi, hogy az alapvető kérdésben, az alapvető vádban, ahol bizonyítékok nem álltak rendelkezésre, a bíróság úgy járt el, ahogy egy jogállami bíróság el kell hogy járjon, vagyis nem adott hitelt a vádaknak és elvetette őket, bizonyíték nélkül nem ítélte el Hunvald Györgyöt, bizonyos bizonyítékok alapján, bizonyos ügyekben viszont igen?
- Pontosan így van, és ez azért megnyugtató, még akkor is, ha abban most pontosan, a konkrét ügyekben nem értek egyet a bírósággal, hogy kellően bizonyított volt-e az ő bűnössége a marasztalásos ügyekben.
- Ez az alapvetőnek látszó kérdés – aminek alapján egyébként az elsőrendű vádlott, Gál György nagyon súlyos börtönbüntetést, nyolc és fél évet kapott –, hogy versenyeztetés nélkül és áron alul adták el az ingatlanokat, erről – tegyük zárójelben hozzá megint – Hunvald György nem tudott. Mármint az eladásról tudott természetesen, csak arról, hogy mindez valamilyen megvesztegetéssel történt, és áron alul történt. Ebben milyen bizonyítékok voltak azok, amelyek meggyőzték a bíróságot, hogy volt ilyen gyakorlat, és ezek szerint a kerületet komoly anyagi kár érte?
- A kérdés egyik részére nagyon egyszerű válaszolnom, itt két súlyos bűncselekményről van szó, az egyik a vesztegetés, a másik pedig a csalás, magyarán hogy áron alul adták el az ingatlanokat. Mind a kettő egymástól függetlenül is megállt volna, itt a kettőt együtt állapította meg a bíróság. A vesztegetésnél – ahogy az a vesztegetéseknél lenni szokott – volt egy állítás és egy tagadás, a bíróság az állítónak adott igazat, annak a bizonyos vállalkozónak, aki abból kifolyólag, hogy ő terhelő vallomást tett, már nem terhelt. Én nem mondhatom a nevét, de mindenki tudja, hogy kiről van szó. Tehát a vesztegetésben gyakorlatilag a bíróság a tanú vallomásának adott hitelt, és ezért ítélte el Gál Györgyöt. Ami a csalást illeti, ott lényegesen összetettebb a probléma – és nem is vagyok abban biztos, hogy ha nagyon leegyszerűsítem, akkor az igazat mondom el –, mert nem rendeltek ki ingatlanszakértőt a nyomozás során, és a bíróság a szóbeli indokolásba ezt kifejezetten fel is rótta az ügyészségnek. Ezt megint jó volt nekem hallani, mert úgy gondolom, hogy ez egy helyes megállapítás volt.
- És a bíróság már nem is rendelt ki utólag sem szakértőt?
- De a bíróság kirendelt egy szakértőt, aki a szóban forgó tizennégy darab – ha jól emlékszem – ingatlan túlnyomó többségével kapcsolatban azt állapította meg, hogy azok az elidegenítési döntésnek megfelelő áron keltek el. Volt néhány, amelynek az esetében a szakértő némileg magasabb árat állapított meg, és ha jól értettem a bíróság szóbeli indokolását – mert persze igazából akkor lehet erről állást foglalni, ha az ember olvassa is –, ezekben az esetekben állapította meg, tehát nem az összesben, néhány esetben állapította meg, hogy valóban áron aluli értékesítés folyt.
- Tehát ennek alapján, illetve a megvesztegető tanú vallomása alapján született a Gál György elleni súlyos ítélet. Ezek szerint ez a dolog lényege összefoglalva?
- Pontosan így van.
- Akkor most már csak egy szubjektív jellegű kérdésem van: hogy álltak fel végül is a bírósági tárgyaláson az ítélet, illetve annak szóbeli indoklása után, felsóhajtva – ez nem annyira elsősorban Önre, mint inkább a védencére vonatkozik – vagy bosszúsan, lemondóan és szomorúan? Mi volt az érzelmi eredménye ennek a mai napnak?
- Érthető a kérdés, és hadd legyek most szubjektív, nem akarok mindig ügyvédi talárba nyilatkozni. Gondolja el, a kérdésre adott válasz egyértelmű, az ügyészség húszévi börtönbüntetéssel fenyegetett bűncselekménnyel vádolta meg Hunvald Györgyöt igaztalanul. Akármennyire is úgy gondolja ő, hogy az egy év hat hónapot sem érdemli meg, fellélegzett, megkönnyebbült és úgy gondolja, hogy így már van egy kiindulópontja a harcnak másodfokon.
(Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. február 24.)
Utolsó kommentek