Mint ahogy azt a Népszava korábban már megírta, 2012. március 27-én a Pesti Központi Kerületi Bíróságon megtartott nyilvános tárgyaláson elítélték a Magyar Nemzet újságíróját, Sz. Zsoltot.
A bíróság személyes adattal való visszaélésben találta bűnösnek, és két év próbaidőre bocsátotta.
***
Hunvald György 2010. november 17-én tett feljelentést személyes adattal való visszaélés bűncselekménye miatt Sz. Zsolttal és ismeretlen elkövetőkkel szemben, mely szerint Sz. Zsolt egy folyamatban levő büntetőügyben titkos adatszerzés során rögzített és később a büntetőeljárásban felhasznált dokumentumokból idézett, az érintettek hozzájárulása nélkül.
2011. február 24-én a rendőrség a nyomozást megszüntette, és azzal zárták le az ügyet, hogy nem történt adatkezelés. A politikus ekkor Jóri András adatvédelmi biztoshoz fordult, aki másképpen látta ezt. Utóbb - Hunvald panaszára - az ügyészség is elismerte, hogy adatkezelés történt, de nem tartotta indokoltnak a nyomozás folytatását, mondván: ezzel nem érte komoly érdeksérelem Hunvaldot. Az elutasító határozatot Hunvald György és jogi képviselője 2011. július 25-én vették kézhez és törvényes határidőn belül vádindítványt terjesztettek elő.
***
Sz. Zsolt a Magyar Nemzet újságírójaként a Hunvald György és társai elleni büntetőeljárás ideje alatt, az iratismertetést követő időszakban, az eljárás során ismeretlenül maradt személytől hozzájutott a titkos adatszerzés során rögzített és később nyílttá tett több száz oldalnyi dokumentumhoz. A Magyar Nemzet 2010. november 15-én és 16-án megjelent számában a titkos adatszerzés során rögzített telefonbeszélgetésekről készült dokumentumokból idézeteket közölt, amelyekben név szerint került megjelölésre – több más személy mellett – Hunvald György. A közölt idézetek újságírói cikk részeként jelentek meg mindkét lapszámban, amely cikkel elemezték a közölt részleteket, és azt kiegészítették további, a nyomozati iratokból származó információkkal.
Sz. Zsolt vádlott a bíróság előtt nem ismerte el büntetőjogi felelősségét, úgy nyilatkozott, hogy ezek nem személyes, hanem közérdekű adatok voltak. Arra hivatkozott, hogy ezek a dokumentumok a Hunvald György ellen folyó büntetőeljárásban az elsőfokú bíróság előtt is felhasználásra kerültek. Sz. Zsolt azt is elmondta, hogy szerinte újságíróként az a feladata, hogy a közvéleményt tájékoztassa minden olyan ügyben, ahol közpénzről, vagy a választott vezetők munkájáról van szó. Bírói kérdésre válaszolva kijelentette, hogy a dokumentum-részletekben ugyan valóban nincs közvetlenül közpénzről szó, de mivel ez Magyarország legnagyobb önkormányzati korrupciós ügye volt, ezért a közvéleményt erről tájékoztatni kellett.
Egyúttal a vádlott a pótmagánvádló személyes bosszújának tartotta az ügyet. Elmondta azt is – hogy szerinte – a sértettet semmilyen hátrány nem érte, mert köztudomású volt, hogy büntetőeljárás folyik ellene, a „fél sajtó” ezzel foglalkozott, és – állítása szerint – már az is köztudott volt, hogy titkos adatszerzés volt folyamatban Hunvald Györggyel szemben. Így azért sem érhette joghátrány a sértettet, mert az elsőfokú bírósági ítéletre az nyilvánvalóan nem volt befolyással.
A bíróság azonban tévesnek ítélte a vádlott és védője azon állítását, mely szerint a cikkekben szereplő adatok közérdekűek lettek volna. A bíróság azt az érvelést sem fogadta el, miszerint Hunvald György korábban polgármester volt, ezért a vele szemben hivatali tevékenysége kapcsán indult büntetőeljárás adatai közérdekű adatok, különösen, hogy azok a bírósági iratok részét képezték.
Ugyancsak tévesnek ítélték a védelem azon hivatkozását, hogy közérdeket szolgált a vádlott tevékenysége, mert a bűncselekmény felfedése közérdek. A vádlott ugyanis bűncselekményt nem fedett fel, egy, már folyamatban levő büntetőeljárásban szereplő személyes adatokat hozott csak nyilvánosságra, méghozzá nem tisztázott válogatási elvek alapján.
A vádlott magatartása a bíróság megítélése szerint jelentős érdeksérelmet okozott a sértettnek. Megállapítható volt ugyanis, hogy a vádbeli cikkekben közölték először azt a tényt, hogy Hunvald Györggyel szemben titkos adatszerzés volt folyamatban, így a vádlott volt az, aki ezt az adatot a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tette. Az is megállapítható a már említett cikkekből, hogy a titkos adatszerzést tartalmazó több száz oldalas dokumentum olyan elvek alapján került rendszerezésre, nyilvánosságra hozatalra, amely megállapíthatóan bűncselekményeket elkövető személyként mutatja be a sértettet, aki ráadásul a bűncselekmények miatti nyomozást megpróbálja megakadályozni.
Hunvald György ellen a személyes adatok rendszerezésekor és nyilvánosságra hozatalakor büntetőeljárás volt folyamatban, és a vádemelést követően kerültek nyilvánosságra ezek a személyes adatok. Ez azt is jelenti, hogy Hunvald Györgyöt ebben az időpontban ártatlannak kellet tekinteni, mert őt büntető bíróság jogerős határozatával nem mondta ki bűnösnek.
Ezt alapul véve, az egyik legolvasottabb napilapban személyes adatokat nyilvánosságra hozni, amelyek mellé írt cikk a vádiratra hivatkozva a nyomozás további, kizárólag a sértettre vonatkozó hátrányos részleteit közli, egyértelműen alkalmas arra, hogy a társadalomban olyan megítélést alakítson ki a sértettről – még azelőtt, hogy a bíróság jogerősen döntött volna – amelynek az az eredménye, hogy őt visszavonhatatlanul bűncselekményeket elkövető személyként tartsa nyilván. Mindezt úgy, hogy a nyilvánosságra hozatal időpontjában nem volt tudható, hogy büntető bíróság bármikor is meg fogja-e állapítani jogerősen a büntetőjogi felelősségét.
A bíróság általánosságban rögzítette, hogy a sajtó nem alakíthatja ki, nem állapíthatja meg, de nem is befolyásolhatja azt a jogi mércét, hogy személyes adattal való visszaélés kapcsán mit kell jelentős érdeksérelem okozásának tekinteni. Így a bíróság nem fogadta el a vádlottnak azt a hivatkozását, miszerint a Hunvald György ellen folyamatban levő büntetőeljárásról már úgyis tudott mindenki, mert szinte az egész magyar sajtó foglakozott az üggyel, így a közölt tényekkel már nem lehetett neki jelentős érdeksérelmet okozni.
A bíróság szerint: „ezen érvelés elfogadása azt jelentené, hogy ha valakiről jogerős elítélése előtt minél több alkalommal megjelenik a személyes adatait is tartalmazó hír, akkor javára nem lehetne megállapítani a jelentős érdeksérelmet. Ilyen eljárást egyrészt a törvény nem tartalmaz, másrészt elfogadása alapvetően ellentétes lenne a büntetőjog által védeni kívánt jogtárgy érdekeivel.”
A bíróság tévesnek tartotta azt az állítást is, miszerint jelentős érdeksérelem akkor következett volna be, ha az elsőfokú bíróságot az időközben meghozott ítélete meghozatalában a vádbeli cikk megjelenése befolyásolta volna. Nyilvánvaló az, hogy a bíróság ítéletét nem a sajtóban megjelenő, a sajtó által választott elvek alapján szerkesztett cikkekre alapítja, így a cikk tartalma annak „jelentős érdeksérelemre való képessége” és az elsőfokú ítéletének tartalma között semmilyen összefüggés nincsen.
| 2012. március 27-én a Pesti Központi Kerületi Bíróságon hozott ítélet teljes szövege. |  |
Utolsó kommentek