"Az alkotó azért elégedett volt, büszkén járta körbe művét, és az arra járóknak azzal dicsekedett, hogy amit csinált, az gránitszilárdságú.”
Több mint egy héttel a 7. nap után, a gránitszilárdságú Alaptörvény negyedik módosításának napja különleges alkalom, hogy körülnézzünk egy kicsit a „bűnös, nem bűnös” témakörében. Főleg, hogy Orbán Viktor a napirend előtti felszólalásában nekiment a bíróságnak (is). Tehát:
***
Guilty or not guilty - azaz bűnös vagy nem bűnös
A meghatározás egyértelmű, azonban a magyar társadalom egy része ezt az egyszerűnek tűnő megállapítást is hajlamos kiforgatni. Ha valakit felmentenek a bűncselekmény bizonyítottságának hiányában, akkor azt hajlandó úgy értelmezni, hogy a bűnt elkövette, de nem sikerült rábizonyítani. Különösen igaz ez a mai koncepciós jellegű perekre, ahol politikusokat mentenek fel a vádak alól.
A nálunk fejlettebb demokráciákban ilyen hátulról mellbe értelmezések a felmentések kimagyarázására nemigen fordulnak elő. Nézzük, mit mond erről az a magyar törvény, ami ezzel a kérdéssel foglalkozik. A Büntetőeljárási törvény 7. §-a szerint: "Senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg bűnösségét a bíróság jogerős határozatában nem állapította meg.”
Nincs a megfogalmazásban klasszikus vélelmező tény.
Ez azt jelenti, hogy az az ember, akit az ügyészség megvádol, arról nem vélelmezzük, hogy ártatlan, hanem az a tény, hogy ártatlan és a vádnak kell azt bizonyítania, hogy nem ártatlan.
Ez a kiindulópont. Csak a bíró jogerős marasztaló ítélettel döntheti meg azt, hogy a vádlott nem ártatlan.
Amikor azután valakit bűncselekmény hiányában vagy bizonyítottság hiányában mentenek fel, akkor annak az ártatlanság szempontjából nincs is jelentősége. Előfordul, hogy a vád olyan bűncselekménnyel vádol meg valakit, amiről azután a bírósági tárgyaláskor kiderül, hogy a Büntető Törvénykönyv (BTK.) szerint nem is bűncselekmény.
Ez egy komoly szakmai hiba a vádhatóság részéről.
Ekkor a bíró azért menti fel a vádlottat bűncselekmény hiányában, mert amivel a vádlottat az ügyészség vádolta az nem bűncselekmény a törvény szerint. Ez történt nemrégiben például Tóth Károly esetében a Dávid Ibolya-féle személyes adattal visszaélés ügyben.
Ha azonban a törvény szerint bűncselekmény az, amivel a vádhatóság vádolja a vádlottat, akkor a vádlottat bizonyítottság hiányában lehet felmenteni, ha az ügyészségnek nem sikerült bizonyítania a vádat.
Ha politikusról van szó, ekkor a magyar társadalom egy jelentős része úgy értelmezi a bizonyítottság hiányában történő felmentést, hogy „Na, ez is megúszta...”
***
A bíróság 2013. május 29-re és 31-re tűzte ki a következő két tárgyalási napot, és már csak a vád néhány tanúja maradt csak hátra. Az erzsébetvárosi vád bizonyítására pedig csak a sofőr…
Utolsó kommentek