Szeretnek az istenek engem,
Rémítő módra szeretnek:
Megajándékoztanak ők
Olly ritka tüdővel,
Melly a csatavészek
Világrendítő dúlakodásit
Illendőn elkurjantani képes,
S mellyet tőlem minden kántor irígyel.
(Petőfi Sándor: A helység kalapácsa)
A Központi Nyomozó Főügyészség szóvivője dr. Fazekas Géza számtalan alkalommal nyilatkozott azokban a politikai természetű büntetőügyekben, amelyek nagy sajtóvisszhanggal jártak. Mondott is nem egyszer sok furcsát, aminek az alapját aztán az érintettek sehol sem találták meg a papírok között a nyomozás iratainak ismertetésekor.
Hunvald György egyik sajtóperében éppen azt kifogásolja, hogy ő bizony sosem mondott olyat, hogy az ügyészeket Szibériába küldené medveeledelnek.
Mielőtt a vérmesebb olvasóknak merészebb gondolatai támadnának, sietünk leszögezni, hogy itt nem a szóvivő szóvivőségével van baj, hanem azzal, amit mondott, hiszen eme közlése miatt áll bíróság előtt egy „jeles” napilap (az olvasókra bízzuk annak a kitalálását, hogy melyik lehet az).
A napilap ugyanis mindent elhitt a szóvivőnek és leközölte a szenzációsan hangzó mondatokat. A történet résztvevői (a szóvivő és az újság) ezek után azt gondolhatták, hogy ennyi volt, a kutya (vagy a medve) se fog emlékezni évek múltán erre a történetre. Az internet világának azonban meg van az az előnye, hogy semmi sem vész el és még csak át sem alakul, tehát sosem lehet tudni, hogy mikor olvassák a valakiknek a fejére az ilyen dolgokat. (Ma már egy kissé más az ügykezelés, mint mondjuk az ötvenes években.)
Mindenesetre az újság boldog volt, mert megint vették a lapot, a szóvivő szintén boldog volt, mert vihette a szót – csak éppen többet és mást mondott, mint ami a valóság. (A polgári perek némelyikében már nem ez volt az első és várhatóan nem az utolsó, amikor kiderülnek ezek a disznóságok.)
Szóval visszatérve a folyamatban lévő sajtóperre, az újság védekezését ellenőrizni kellett, és a bíróság megnyilatkoztatta a Központi Nyomozó Főügyészséget, hogy igazolja már legyen szíves, mi alapján állította az ügyészség jeles szóvivője azt, hogy Hunvald György az ügyészeket medveeledelnek szánta Szibériába.
A Központi Nyomozó Főügyészség 2013. június 6-i válaszából idézzük a lényeget:
„Tisztelt Bírónő!
A különösen jelentős kárt okozó. üzletszerűen bűnszervezet tagjaként elkövetett csalás bűntette és más bűncselekmények miatt Gál György és társai ellen a Központi Nyomozó Főügyészségen Nyom.482/2007- számon indult bűnügyben 2013. május hó 9. napján kelt, de a főügyészségünkhöz 2013. május 29. napján érkezett megkeresésére az alábbiakról tájékoztatom:
A Fővárosi Törvényszék megkeresésében idézett szöveg, miszerint Hunvald György úgy nyilatkozik, hogy „aki vele szembeszáll, az autógumik között, a tajgára fogja elvitetni, dolgoztatni vagy medveeledelnek” a titkos adatszerzés jelentéseiben nem található meg.”
Puff! Három éven keresztül idézgették ezt a Hunvaldnak tulajdonított kijelentést a különböző sajtóorgánumok és médiák. Szó se róla, jó szaftos kis állítás volt, amelyről aztán három év elteltével kiderült, hogy egyszerű hazugság és csak arra volt jó, hogy Hunvaldot még rosszabb színben tüntessék fel. (Tessék mondani: hány és hány dologról fog kiderül még ugyanez?!)
Mára már persze az érintetteken kívül nem sok embert tölt el határtalan izgalommal ez a történet, azonban a hatóságok számára fontos tanulságai kell hogy legyenek. Az ügyészség egy demokráciában például nem engedheti meg magának azt, hogy a szóvivője eltérve a főnöke utasításától többet és valótlant nyilatkozzon egy bűnügyről. Ráadásul az érintett szóvivőnek nem csak az „ingatlanügyben” voltak ilyen tényállításai és más büntetőügyek érintettjei is beperelték már az ügyészséget, ami miatt szintén kínban vannak.
Valaki(k)nek végre le kellene vonni(uk) a tanulságot és megcselekedni(ük), amit megkövetel a haza…
***
Az ügy érintettjei nem is igazán értették, hogy a sajtó tájékoztatása során a szóvivő miért mondott olyasmiket, amik sem megalapozottak nem voltak, sem nem tartoztak a büntetőügyhöz. Egyedül arra voltak alkalmasak, hogy a bulvársajtón keresztül az érintettek társadalmi megítélését rombolják.
Bizonyára kevesen ismerik a Legfőbb Ügyész idevágó utasítását.
A legfőbb ügyész 19/2012. (X. 9.) LÜ utasítása a sajtó számára adható tájékoztatás rendjéről
4. § (1) Az ügyészségi eljárás szempontjából befejezett ügyekkel kapcsolatos tájékoztatásnál közölni lehet
a) az eljárás során megállapított tényeket,
b) az esetlegesen feltárt jogszabálysértés körülményeit és okait,
c) a hatósági döntést.
(2) Az ügyész a tájékoztatásban, folyamatban lévő ügy bizonyítékait nem értékelheti, és nem mérlegelheti a tényállás várható alakulását, illetve a várható jogkövetkezményeket. Az olyan intézkedésről, amely ellen jogorvoslatnak van helye, a sajtót csak az intézkedésnek a jogorvoslatra jogosulttal történő közlését követően lehet tájékoztatni.
(3) Folyamatban lévő bűnügyről adott tájékoztatás során tiszteletben kell tartani az ártatlanság vélelmét, a személyes adatok, valamint a személyiségi jogok védelméről szóló jogszabályi rendelkezéseket, és ennek a megfogalmazásban is kifejezésre kell jutnia. A tájékoztatás során tekintettel kell lenni az eljáráshoz fűződő érdekre is. A tájékoztatás során közölni lehet
a) az eljárás során megállapított tényeket,
b) a bűncselekmény körülményeit és – ha ismertek – annak okait,
c) a felderítés és a bizonyítási eszközök beszerzése érdekében tett intézkedéseket és az eljárás állását.
(4) Az ügyészség előtt folyamatban lévő ügyben a sajtó számára kizárólag a vizsgálat tényéről és a befejezés várható határidejéről lehet tájékoztatást adni.
(5) A tájékoztatás adására jogosult ügyész a nyomozó hatóság előtt folyamatban lévő eljárásról is tájékoztatást adhat.
A nyomozó hatóságnak az ügyész rendelkezése alapján foganatosított eljárási cselekményéről, kényszerintézkedésről vagy egyéb intézkedésről, a nyomozó hatóságnak adott ügyészi utasításról csak a tájékoztatás adására jogosult ügyész adhat tájékoztatást.
(6) Az utasítás alkalmazása szempontjából ügyészség előtt folyamatban lévőnek minősül minden olyan ügy, amelynek a kivizsgálását célzó eljárás megindítására alapot adó jogi tény (beadvány, panasz, feljelentés, hivatalból vizsgálat elrendelésére vonatkozó ügyészi döntés stb.) az ügyészség előtt már hivatalosan ismert és az ügyészség érdemi döntést még nem hozott, illetve azokban az esetekben, amikor az ügyészi döntés ellen jogorvoslatot lehet igénybe venni akkor, ha az még nem emelkedett jogerőre.
A nyomozás idején hatályos 9/2005. (ÜK. 5.) LÜ utasítás a sajtó számára adható tájékoztatás rendjéről ugyanezt a szabályozást tartalmazta.
Tehát az utasítás szerint a sajtó számára a nyomozás alatt kizárólag a vizsgálat tényéről és a befejezés várható határidejéről lehet tájékoztatást adni. A nyomozás befejezése után pedig az eljárás során megállapított tényeket, az esetlegesen feltárt jogszabálysértés körülményeit és okait, a hatósági döntést.
Ehhez képest a mellékelt videón dr. Fazekas Géza ügyészségi szóvivő enyhén szólva is sokat és nagyot mondott.
Utolsó kommentek