A mai nap egyik meglepő (?) híre, hogy az "eredeti" Hunvald-ügy koronatanúja vádlott lett, merthogy megtévesztéssel csalt ki pénzt, és ezért hamarosan csalásért áll bíróság elé Nagy György. Igen, ő a Hunvald-per ügyészségi koronatanúja. Bár a hír több, mint érdekes, mi azért egy pillanatra még visszatérnék a Pesti Központi Kerületi Bíróságon elhangzott perbeszédekre: most az ügyvédi védőbeszédek összefoglalóját adjuk közre.
Az egyénekre lebontott védekezésre nem koncentrálunk, mert olyan sok – a védők által elmondott – hibát, törvénytelenséget találtunk, hogy azok már nem férnének el eme írás keretein belül.
Kezdjük akkor…Ott tartunk, hogy vádirat. Merthogy az ügyvédeknek komoly fejtörést okozott a védőbeszédek elmondásakor, hogy a tárgyalás befejezéséig nem tisztázta azt az ügyészség, hogy pontosan mivel vádolja a vádlottakat.
A két lehetőség van:
1. Volt munka, volt megbízási szerződés, csak nem volt megfelelő színvonalú
Vagy:
2. Nem volt tényleges tanácsadás, azaz fiktív volt a szerződés
Ugyanis a vádirat abban a részében, ami leírja a bűncselekményt, mind a kettőt szerepelteti az ügyészség. Nincs pontos vád, nincs pontos történeti tényállás. (Azért lett volna idő eldönteni a tárgyalás végére melyik a helyes.)
Tehát szemben az újságok és médiák által közölt – és így a közvéleménnyel elhitetett – helyzettel, nem eldöntött kérdés, hogy az érintettek körében volt-e tanácsadás vagy nem volt.
Az ügyészség hiányolta:
1. - a tanácsadók kiválasztásának alapelveit, hogy miért nem a Hivatal dolgozóitól kért tanácsot a polgármester.
Ezzel szemben a kialakult bírói gyakorlat a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény helyes értelmezése szerint akkor követ el egy polgármester jogsértést, ha politikai kérdésekben a Hivatal dolgozójától kér és kap tanácsot.
2. - a szerződéskötés szükségességét, szakmaiságát.
Az ügyészség a vádbeszéd elmondásáig sem értette meg, hogy a polgármesterre továbbdelegált jog alapján megkötött szerződést nem nevezhetjük jogellenesnek, az fogalmilag kizárt.
3. - a tanácsadási folyamat formáját (írásbeliség, személyes jelenlét).
Ebben a körben két fő csoportba sorolhatóak a tanúk. Az egyik körbe azok tartoztak, akik arról nyilatkoztak, hogy látták-e és ha igen hányszor a vádlottakat a Hivatal épületében. Ezek meghallgatásával az ügyészség a tanácsadás hiányát akarta bizonyítani.
Hunvald példájánál maradva különösen vicces volt M. Sándor polgárőr-elnök vallomása. Őt az ügyészség azért tartotta fontosnak meghallgatni, mert vallomása bizonyítékul szolgálhatott volna arra nézve, hogy dr. K. Gábor vádlott nem adott tanácsot Hunvald Györgynek. A tanú elmondta a bíróságon, hogy bár a polgármester urat nagyon kedveli, vele semmilyen, sem közbiztonsági, sem pedig más ügyekben nem folytatott megbeszélést, egyeztetést. Egy a közbiztonsággal kapcsolatos konkrét egyeztetésre emlékszik, amikor egy általános iskolánál, a zebránál felügyelt a rendre, amikor az I. rendű vádlott arra sétált és megkérdezte, hogy minden rendben van-e. A tanú erre a polgármestert megnyugtató választ adott. Az tény, hogy ezen a „találkozón” dr. K. Gábor vádlott nem vett részt, de talán ez kevés annak bizonyítására, hogy nem adott tanácsot Hunvald Györgynek.
Az egyik védő kiemelte, hogy az ebben az eljárásban születő ítéletnek rendkívüli súlya van. Védőbeszédében azt a kifejezést használta, hogy "precedens születhet". Álláspontja szerint a rendkívül veszélyes az a gyakorlat – amennyiben ez kialakulna a jövőben –, hogy két személy között létrejött megbízást és annak tartalmát egy rajtuk kívül álló harmadik személy értékelne. Példaként említette az ügyvéd és az ügyfele közötti rendkívül bizalmi viszonyt. Ennek apropóján tette fel a kérdést, hogy – ha ez a rossz gyakorlat általánossá válna –, ha a későbbiekben esetleg a sértetti jogi képviseletet ellátók szakmai lelkiismeretességét és munkavégzését vizsgálnák, az vajon kiállná-e a próbát.
Ezt követően több védő is felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy az ügyészségnek a vádiratban szereplő állítására, mely szerint a két polgármester megegyezett abban, hogy bizalmasaikat a másik kerületben alkalmazzák, semmilyen bizonyíték nem áll rendelkezésre. Sem okirati, sem tárgyi bizonyíték, sem pedig tanúvallomás nem támasztja alá ezt a koncepciót.
De ha már tanúk…
Több védő is észrevételezte, hogy a vád legfontosabb tanúja, Golcsa József – akit az egyik védő az autóskártya Ferrarijához hasonlított: " vallomása mindent visz” – nem volt hajlandó megjelenni egyetlen alkalommal sem a bíróságon. A védők indítványaikban Golcsa József szavahihetőségének tükrében kérték vizsgálni, majd azt követően mérlegre tenni korábbi – a bíróság előtt soha meg ne erősített – vallomásait.
Talán a vádban szereplő „tények” valóságtartalmát a tárgyalóteremben elhangzott egyik példa mutatja meg a legmarkánsabban. Eszerint a vád leírása leginkább a jereváni rádió híréhez hasonlít. A jereváni rádió híre: "tájékoztatjuk a hallgatóinkat, hogy Moszkvában Zsigulit osztogatnak". Kis idő elteltével módosul a hír: "Tájékoztatjuk a hallgatóinkat hogy a hír igaz, de nem Moszkvában, hanem Leningrádban, nem Ladát, hanem Moszkvicsot és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak."
Volt szerződés, de nem fiktív, volt tanácsadó, de nem volt alkalmatlan és sokan dolgoznak az önkormányzatnál, mégis szükség van tanácsadókra.
Az egyik ügyvéd felvetette, hogy az ügyészségen az eljárás során az is a gyanút erősítette, ha volt írásos teljesítés és az is, ha nem volt. Elmondta, hogy igen érdekes álláspont az ügyészség részéről, hogy a diplomát hiányolják néhány vádlottnál, amikor köztudomású tény, hogy Kósa Lajosnak Debrecen polgármesterének és Németh Lászlónénak az Orbán kormány nemzeti fejlesztési miniszterének sincs diplomája.
Különböző érdekes tényeket tudtunk meg a védőbeszédekből, melyek tovább színesítik ezt az amúgy sem szürke történetet. Felvetődött, mint jogi érdekesség, hogy vajon milyen alapon és, jogon szólította fel írásban a "sértetteket" az ügyészség, hogy a polgári jogi igényüket emeljék fel. Ha egyszerűen akarnék fogalmazni, akkor az történt, hogy a független magyar ügyészség odaszólt az önkormányzatnak, hogy kérhetnétek ennél többet is, miért nem teszitek? Sőt, olyannyira segítőkész volt a tisztelt ügyészség, hogy még a pontos összeget is megjelölte.
Egy másik védőbeszédből kiderült, hogy az egyik tanácsadó által készített – és a polgármesteri irodában lefoglalt – írásos szakmai anyag az egyik ügyész szerint nem elég színvonalas. Ezek szerint ehhez is értenek. Lehet, hogy az már az új gazdasági mechanizmus takarékosságának egyik eszköze, hogy a független, igazságügyi szakértőkre majd az eljárásokban nem lesz szükség, helyettük a felkent ügyészek minősítik bármely szakma képviselőjének munkáját. Kérdésként vetődik fel, hogy esetleg egy orvosi műhiba perben az ügyész – a meglévő rutinja alapján, hiszen élete során már legalább egy szülésen/születésen részt vett – szülést is levezet majd?
Néhány vádlottnak volt alkalma szólni az utolsó szó jogán. Lehetőség nyílt ezeken keresztül arra, hogy a személyes sorsokba betekintést nyerjünk. Érdekes volt hallani, az egyik vádlott szájából, hogy a bíróság visszaadhatja az ügyészség által elvett hitét az igazságszolgáltatásba. A hitét abba, hogy nem lehet a kétségmentesen nem bizonyított tényt a terhelt rovására értékelni, a hitét, hogy egységes az ítélkezés, ha tanácsot adni itt most bűncselekmény, akkor bűncselekmény mindenhol máshol is. És a hitét, hogy az igazság nem csak egy tartalom nélküli üres kifejezés, hanem mindegyikőnk biztosítéka az önkénnyel szemben.
A perbeszédek elhangzása után október 15-én elsőfokú ítéletet hirdet ki a Pesti Központi Kerületi Bíróság. Előtte, most csütörtökön, azaz október 10-én hirdet határozatot a Szegedi Ítélőtábla is Gál György és társai perének másodfokú eljárásában.
Utolsó kommentek