Affenébe, már megint! Nekiálltam szépen megírni az aktuális szösszenetet arról, hogy biza’ érdekes dolgok történnek manap- ság az ilyen-olyan ügyekben, legutóbb például a Molnár-ügyben. Tetszetek tudni, hogy új, mindent eldöntő tanú került elő most a másodfokú tárgyaláson. Meghogy valahogy az utóbbi időben mintha megszaporodtak volna az olyan ügyek (gondoljunk itt a vesztegetéssel vádolt tábornokok perére, vagy akár a a Hunvald ügyre, de még lehetne sorolni), ahol nagyhírtelen előkerül egy-egy roppant megbízható és szavahihető tanú, aki aztán mindent eldöntő vallomást tesz az ügyészségen – vagy mint a mostani, javított verzió mutatja – a bíróságon.
Na, ezt boncolgattam volna szépen lassan, komótosan, mikor beleolvastam Lencsés Károly Új tanú című írásába (Népszabadság). Puff! Ennyi volt, ugrás a DEL gombra, az addig megírtak kidobva. Így most nem is szaporítanám tovább a szót, álljon itt egy az egyben teljes terjedelmében a fentebb említett cikk…
***
Lencsés Károly: Új tanú
Úgy tűnik, egyre több perben akad egy Pelikán elvtárs, akitől koronatanúként ügydöntő vallomást remélnek. Akitől talán kértek valamit, és esetleg arra is felkészítették, mit kell majd mondania a bíróság előtt.
Nem véletlen, hogy Molnár Gyula egykori újbudai polgármesternek is A tanú című film jutott eszébe: az ő perében az a váratlan fordulat, hogy az ügyész felfüggesztett börtönt kért, mire a bíróság végrehajtható szabadságvesztést szabott ki. Hat évvel a nyomozás elrendelése – és egy első fokon hozott felmentő ítélet – után. Pedig a jelentős időmúlás – mert a gyanúsított sokáig állt büntetőeljárás hatálya alatt, ami részben a politikusi karrierjét is tönkretette – önmagában nyomatékos enyhítő körülmény.
Ami meg a konkrét ügyet illeti: olyan új bizonyíték sem került elő, amely azt támasztaná alá, hogy a volt polgármester és helyettese a lepusztult Kopaszi-gátat valóban aljas indokból juttatta szocialistákhoz közeli érdekkörök kezére. Ahol aztán a főváros egyik legszebb zöldterületét alakították ki. Lehetséges, hogy Molnár Gyula gazember, ám ezt egyelőre hitelt érdemlő érvek nem támasztják alá. A településvezetőt elmarasztaló verdiktet is csak egy újabb „koronatanú” vallomására alapozták, akinek az elfogulatlansága iránt erős kételyek ébredhetnek, hiszen őt alkalmatlanság címén maga Molnár rúgta ki.
Amúgy három évvel az önkormányzat tulajdonában álló terület vitatott „átjátszása” előtt. A hivatali, illetve a korrupciós bűncselekmények esetében a bizonyítás során a tanúknak kétségkívül nagyobb szerep jut, hiszen nincs „helyszín”, ahol nyomokat lehetne rögzíteni, ahol holmi anyagmaradványokra bukkanhatnának. Ilyenkor a nyomozók okiratokat is hiába keresnek, mert nincs olyan ostoba ember, aki saját visszaélését dokumentálná.
Vannak viszont más módszerek: ilyenkor szokás a gyanúsított telefonját lehallgatni, a kapcsolatrendszerét titkosszolgálati eszközökkel feltárni, az irodáját, a lakását „bepoloskázni”. Azután álljon elő a nyomozó hatóság a farbával, ha meg hiába kutakodtak, a magánszférába történt durva beavatkozás miatt kérjenek sietve elnézést. Különben kételyek merülhetnek fel az eljárás tisztaságát illetően, gondoljunk a vesztegetéssel vádolt tábornokok perére.
Egyetlen megfélemlített, igazoltan beteg ember vallomása alapján katonák sorát állították bíróság elé, s az ügy első fokon csúfosan elbukott. Nem állt meg a VII. kerületi polgármester elleni „maffiavád” sem, miként semmivé vált az egyik korábbi honvédelmi miniszternek whiskysdobozban, illetve a volt főpolgármester-helyettesnek nokiásdobozban vitt milliókról szóló legenda is – mindegyik esetben egy-egy tanú beszélt.
A tanúból tudjuk: az ideológiailag képzetlen gátőr megbízhatatlan, mert a bíróság előtt összevissza fecseg. Most pedig az úgynevezett független igazságszolgáltatás lehet a zavaró tényező. A Kúria előtt még kiderülhet, hogy a Kopaszi-gát „őrének” vallomása – aki évekkel a konkrét ügy kipattanása előtt hallott valamit – kevés lesz a statuáláshoz.
Utolsó kommentek