Részlet egy tegnap megjelent cikkből. Így kezdődik:
Strasbourg kiállt Hunvald mellett
Hunvald György egykori erzsébetvárosi polgármesterrel szemben megfogalmazott gyanú súlyossága megfelelő indok volt ugyan a politikus vizsgálati fogságba helyezéséhez, ám önmagában nem elegendő ahhoz, hogy igazolja, miért kellett Hunvaldot 31 hónapig rács mögött tartani – állapította meg keddi ítéletében a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága.
A bíróság szerint ezzel a magyar hatóságok megsértették a fővárosi VII. kerület egykori vezetőjének ahhoz fűződő jogát, hogy ésszerű időn belül lefolytassák ellene az eljárást, vagy amíg ez tart, visszanyerhesse szabadságát.
Ennyi a részlet. És nem fogják elhinni, de ennek a cikknek a forrása a Magyar Nemzet. Az ítélet lecsupaszítva valóban annyi, amennyit ők írtak. Néhány dolgot azonban tisztázni kell, mert sokan félreértik az ítélet egyéb részeit. Hunvald György a Strasbourgi Bíróságtól azt kérte, hogy állapítsák meg azt, hogy az előzetes fogva tartása és annak fenntartása a nemzetközi és a vonatkozó magyar joggal is ellentétes volt.
Ez megtörtént és az Emberi Jogok Európai Egyezménye 5. cikkének megsértése miatt elítélték Magyarországot. Itt azonban álljunk meg egy pillanatra, hiszen azt is olvassuk az ítéletben, hogy a Hunvalddal szemben megfogalmazott gyanú súlyossága önmagában megfelelő indok volt a vizsgálati fogságba (előzetes letartóztatás) helyezéshez. Mit jelent ez az első pillanatra ellentmondásnak tűnő mondat?
A Strasbourgi Bíróság gyakorlatában ez azt jelenti, hogy az ügyész által közölt súlyos (maffiavád) az előzetes letartóztatáshoz elég, de a későbbiek során már nem. A Bíróság azt nem vizsgálhatja ennek az eljárásnak a keretében, hogy a maffiavád megbukott (ami az előzetes letartóztatás indoka volt) és Hunvaldot felmentették. Ez egy újabb Strasbourgi kereset alapja lehet.
Mit jelent a Bíróság gyakorlatában a „későbbiek” idő meghatározása?
Ez már néhány esetjog szerint a letartóztatást követően a 40. naptól indulhat. A jogsértés megállapítása után fizetendő kártérítés mértéke nem arról szól, hogy az előzetes letartóztatás napjai után fizettetnek a Magyar Állammal kártérítést és egy egyszerű matematikai művelettel elosztom a megítélt vagyoni vagy nem vagyoni kártérítéssel a napok számát. Az ítélet is leszögezi, hogy nincs jogerős ítélet a magyar eljárásban és néhány kérdésben még nem ért el az eljárás oda, hogy Strasbourg egyáltalán foglalkozzon vele.
Azért nem vagyoni a megítélt kártérítés, mert, annak a ténynek szólt, hogy törvénytelen volt Hunvald fogva tartása hossza (az ítélet felsorolja az okokat, melyek között a magyar bíróságok sablonos döntései, Hunvald érveinek figyelmen kívül hagyása, az előzetes letartóztatás konkrét indokainak hiánya).
Az, hogy a Strasbourgban megállapított törvénytelen letartóztatás hossza, mint vagyoni kártérítés valójában „mennyit ér” az egy másik per tárgya lehet, amit első körben Magyarországon magyar bíróság előtt kell lefolytatni. Ezért nem tudott Strasbourg ok-okozati összefüggést az anyagi kár tekintetében megállapítani.
A Strasbourgi ítéletek jelentősége abban áll, hogy ha egy országot elmarasztaló ítélet születik, akkor annak az országnak tanulnia kell abból a hibából, amit elkövettek valakinek a sérelmére. Van más út is persze, kiírni magunkat a civilizált országok közül.
Hunvald kérhetett volna 100 millió Ft-ot és kérhetett volna 0 Ft-ot is, mint Julia Timosenko. Azonban a lényeg az, hogy Strasbourgi ítélet szerint mindkettejüknek igazuk volt abban, ami miatt a hazájukban nem kaptak igazságos jogorvoslatot. A nemzetközi bíróság ítélete Hunvald szempontjából azt jelenti, hogy számos olyan újabb lehetőséget kapott, amellyel az igazát tudja bizonyítani.
Az ítélet megerősítette azt, amit folyamatosan állított, hogy a letartóztatásának fenntartása más okokra vezethető vissza és a nemzetközi jog erre nem tud olyan magyarázatot adni, ami egy demokratikus országban elfogadható lenne.
Az ítélet ugyan nem jogerős, de azzal tisztában kell lenni, hogy a Nagykamarához fellebbezéssel csak akkor lehet fordulni, ha a Bíróság korábbi gyakorlatától el kívánnak térni (a Hunvald-ügy ezt nem alapozza meg) illetve nagy fontosságú értelmezési kérdésben kell dönteni (a Hunvald-ügyben hozott ítélet egyértelmű esetjog).
A fellebbezésben meg kell jelölni, hogy milyen fontos Egyezmény értelmezési kérdések vagy más, általános érvényű és nagy jelentőségű problémák teszik indokolttá a Nagykamara döntését.
A Nagykamara eljárása meglehetősen kivételes. Erre azonban nem automatikusan kerül sor, hanem a Nagykamara egy öttagú tanácsa (kollégium) dönt a fellebbezés elfogadhatóságáról. Azokban a rutinjellegű ügyekben, amelyekben a Bíróságnak régtől kialakult szilárd joggyakorlata van (a Hunvald-ügy ilyen) ez nem szokott sikeres lenni. A fellebbezés csak a nem egyértelmű, nem magától értetődő megítélésű ügyek számára nyitott a gyakorlatban.
Nos, akkor hosszabban ennyi volt…
Utolsó kommentek