Már azt hittük, nem lesz semmi friss anyag a blogra, de Vattamány Zsolt és ragyogó képességű segédcsapata folyamatosan biztosítja az utánpótlást. A polgármester úr legújabb bakija véletlenül derült ki. A minap ugyanis néhány érintettet ( Gál György, Hunvald György, stb.) arról értesített a Fővárosi Törvényszék, hogy a Vattamány úr által képviselt Erzsébetvárosi Önkormányzat polgári jogi keresetét elutasítja a Bíróság. A végzésből aztán kiderül, hogy a 2013. december 4-i keltezésű keresetlevél jogi színvonala, khmmm…, szóval hagy némi (rengeteg) kívánnivalót maga után.
Vajon mennyit fizetett mindezért Vattamány úr a Müller ügyvédi irodának (Budajenő 2093, Pf. 15.)? Feltétlenül olvassák el a kedves olvasók a mellékletként csatolt végzést és a keresetet. Érdemes. A végzés indoklása 3 oldalon át hosszasan sorolja azokat a jogi hiá- nyosságokat, amelyek miatt a bíró a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül utasította el.
Néhány közülük:
- - a keresetlevélben megjelölt kamatfizetés nincs dátumszerűen megjelölve
- - a kamatmérték ellentmondásos és meghatározatlan
- - a követelt összeg nem egyértelmű
- - nem tisztázott, hogy melyik alperessel szemben van hatásköre a polgári bíróságnak
- - a kereseti kérelem nem határozott (Pp.121.§ (1)e)
- - a keresetlevélből nem derül ki, hogy mely alperest mely károkozásért kéri kötelezni
- - a keresetlevél nem felel meg a Pp. 121.§c,d) pontjainak
- - nincs megjelölve, hogy az alperesek egyetemlegessége min alapul
- - a jogi képviselő által benyújtott keresetlevél nem felel meg a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 121.§ (1) c,d,e pontjainak
Néhány szót azért ejtsünk magáról a keresetről is, hiszen ahogy a filmek végén írják ez nem jött volna létre, ha …
2013. december 4-én írták és még aznap sietve beadták a Fővárosi Törvényszékre. Ahogy az ember olvassa olyan érzése támad, mintha a szerzője valamilyen időutazásban vett vol- na részt és visszarepült volna 2009-be, az általuk annyira kedvelt „hőskorszakba”. Amikor még minden nyitott volt, és a közvélemény tájékoztatása az egész ügyről meglehetősen egyoldalúan történt.
Miért írjuk mindezt?
A kárértékek köszönő viszonyban sincsenek az ítéletekben foglaltakhoz képest, mint ahogy az is elkerülte a figyelmüket, hogy a vád szerinti kárhoz képest a szereplők többségét felmentették és elutasították az ilyen igényeket. Mintha az elmúlt négy évben semmi sem történt volna semmi. Ez az egész olyan „Hoffmanos”. (Ugye tetszenek tudni, hogy kire gondolunk? Igen, rá.)
Ha elolvassuk a keresetlevelet és a mondatszerkezetet összehasonlítjuk a nyomozás során Hoffmann László által beadott feljelentésekkel, akár azt is mondhatnánk, hogy ismerősnek tűnő szófüzérekkel, hivatkozásokkal van tele. De nem mondjuk ezt, ebben a kérdésben mi nem állítunk semmit, csak ismerősnek tűnik…
Elégedjünk meg azzal, hogy maga a keresetlevél egy kész jogi dilettantizmus. A nem jogerősen elítéltek esetében kéri Vattamány úr a bíróságtól azt, hogy a zárolt vagyontárgyakról ne oldja fel a zárlatot a polgári bíróság. Pedig azt már egy első éves joghallgató is tudja, hogy egy nem jogerős ítéletnél minden marad a régiben. Itt is.
A bűnügyi zárat nem kell újból kérni, mert az még van, létezik. Ha meg jogerős lesz egy ítélet, az elrendezi a kérdést, ahhoz nem kell hülyébbnél hülyébb kereseteket írni, jó sok közpénzért. Kivéve, persze ha az a cél, hogy a semmiért fizessünk. Sokat.
Szegény Müller ügyvéd még a Szegedi Ítélőtábla ítéletéből beidézetteket sem értette. Az ugyanis csak a jogerős ítéletre vonatkozik, a nem jogerőseknél ugyanis semmi sem végrehajtható.
Apropó, majdnem kifelejtettük, hogy Vattamány úr mindezzel – csak úgy mellékesen – kidobott az ablakon 150 ezer forint eljárási költséget, melyet a Magyar Államnak kell megfizetnie, vagyis Önöknek kedves olvasók. Bízunk abban, hogy dr. Kispál Tibor és Gergely József képviselő urak megnyilatkoztatják Vattamány urat, hogy végül is mennyibe került ez a „kiváló jogi anyag” az önkormányzatnak, azaz megint csak nekünk, mindannyiunknak.
Utolsó kommentek