Tavaly nyáron egyszer már felraktunk ide a blogra – eléggé el nem ítélhető módon – egy írást a JogÁsz-ról, dr. Sándor Zsuzsa tollából. És most megtesszük ugyanezt, remélhetőleg senkit meg nem bántva ezzel, de ezt a cikket (is) mindenkinek olvasnia kellene az elmúlt időszak khmmm... "érdekesnek tűnő” pereiről, igazságszolgáltatási gyakorlatáról, az ügyészség tevékenységéről, meg csak úgy simán a joggal való visszaélésről. Tehát ezúton is ajánljuk mindenki figyelmébe…
***
"Könyörgöm, akasszuk fel”
2014 április 2. | Szerző: Zsuzsa Sandor
Ezt visítja egy szeplős kis csibész a Valahol Európában című filmben, de persze az akasztás elmarad. Szigorítsuk még a Btk-t! Ezt meg az igazságügyi államtitkár, Rétvári Bence harsogja, és félek, az eredmény nem marad el. Hiszen ezzel (is) lehet választást nyerni. Az ösztönös indulatokra, a bosszúra épített kampány a legaljasabb módszerek közé tartozik.
A Fidesz uralta Parlamentet cseppet sem zavarja, hogy a tényleges életfogytiglani büntetésről a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság kimondta, hogy „embertelen és megalázó bánásmódnak minősül, mert az elítélteknek esélyük sincs a szabadulásra”,. Mint ahogyan az sem, hogy alig van olyan ország Európában, ahol ne lenne valamiféle lehetőség arra, hogy bizonyos idő elteltével mégis csak – legalább feltételesen – szabadulhasson az, akit életfogytiglanra ítéltek. Rétvári persze büszke az úgynevezett három csapás törvényükre is, amely ellen minden józan értékítéletű jogász tiltakozott.
Arról valahogy elfelejtett az államtitkár úr nyilatkozni, hogy milyen hatalmas eredményeket értek el azokban az ügyekben, amelyek Budai Gyula, elszámoltatási kormánybiztos feljelentésére indultak. Szinte valamennyi ilyen ügy felmentéssel végződött. Felmentették Juhász Ferenc volt honvédelmi minisztert és Fapál László volt honvédelmi államtitkárt, az úgynevezett tábornokper valamennyi vádlottját – köztük Fapál Lászlót is -, Tátrai Miklóst, és még sorolhatnánk a kevésbé közismert ügyek felmentő ítéleteit. De nem kevés azon ügyek száma sem, amelyek Budai feljelentése ellenére el sem jutottak a vádemelésig. A Legfőbb Ügyészség megszüntette az úgynevezett filozófus pert, a BRFK pedig a Magyar Agrárkamara elleni nyomozást. A legfrissebb hasonló határozatot – alig több mint háromévi nyomozást követően – most márciusban hozta meg a Központi Nyomozó Főügyészség, amelyben a Fapál László ellen indított, immáron harmadik büntetőeljárást volt kénytelen megszüntetni.
Képzelhetjük, mennyire mondvacsinált eljárások voltak ezek. Fapál László meghurcolása még eltart egy jó darabig. Ahogy ő írja saját blogjában: „A katonai ügyészek többször is feltörölték velem a HM padlóját.” Annak ellenére – írja Fapál – hogy minden iratot felkutattak, hogy a volt munkatársait vegzálták, nem találtak terhelő bizonyítékot. Mint tudjuk, a tábornokperben első fokon hozott felmentő ítéletet – eljárásjogilag meglehetősen sajátos módon – hatályon kívül helyezték, és kezdődik minden elölről. A ”lakásügyben” pillanatnyilag még nem jogerős a felmentő ítélet. Ki tudja, mi lesz a folytatás.
Azt azonban nem tartom véletlennek, hogy az úgynevezett „stempli” ügyben éppen az után szüntették meg a nyomozást, hogy a másik lakásügyben felmentő ítélet született. Mindkét eset szinte teljesen azonos történeten alapult: Fapált azzal gyanúsították, illetve vádolták meg, hogy jogszabályellenesen szerzett a HM-től lakást – egyfelől saját magának, másfelől egy kollégájának. Ha a nyomozások elrendelésekor a hatóságok pusztán elolvasták volna az ide vonatkozó jogszabályokat, ezekből nem lehetett volna ügy. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a nyomozást megszüntető határozat éppen azokra a törvényekre és rendeletekre hivatkozik, mint amelyeket Fapál László a legelső kihallgatásakor is már megjelölt.
Azt persze valószínűleg hiába várja Fapál, hogy a Magyar Nemzet és a Hir TV majd önként bocsánatot kér azért, mert nevét alaptalanul meghurcolták. De még helyreigazításban is alig-alig reménykedhet, mert e két médium az őket erre kötelező bírósági ítéleteket sem mindig hajtja végre.
Rétvári ezekkel az – amúgy politikai indíttatású – ügyekkel valamiért nem büszkélkedik. Mint ahogyan azzal sem, hogy az ügyáthelyezési kudarc után meddig fognak még tartani azok a perek, amelyekkel eddig sikerült különböző bíróságok között labdázni. Kezdetben Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal vezetője tetszése szerint tehette át az általa kiválasztott ügyeket az általa kiválasztott bíróságra. Persze nem akármilyen ügyeket választott ki. Véletlenül például a Sukoró ügy, a tábornokper, a Hagyó ügy került el egy-egy, Handó által kijelölt vidéki bíróságra. Meg is kezdődtek a tárgyalások, nem kevés ideig folydogáltak már, amikor az Alkotmánybíróság végre vette a bátorságot és kimondta, hogy a korábban hatályos, az ügyek áthelyezését lehetővé tevő törvényi rendelkezések alaptörvény-ellenesek voltak és nemzetközi szerződésbe ütköztek. Azt persze nem mondta ki, hogy az áthelyezett ügyeket vissza kell tenni az eredeti bíróságokra.
A jogot tisztelő megyei bíróságok az AB döntését követően visszaküldték ezeket az iratokat a Fővárosi Törvényszékre. Ez rendben is lett volna, ha ott meg ki nem találják, hogy a döntés ellenére sem ők az illetékesek. Egészen a Kúriáig jutott el a vita, mígnem Handó Tündének remek ötlete támadt: a bíróságokról szóló törvényre hivatkozva szőröstül-bőröstül kirendelte a Debreceni Ítélőtáblát elnököstül, összes bírójával, hogy letárgyalják a fővároshoz tartozó ügyek jelentős részét. Méghozzá ott helyben, Debrecenben. Betartani a törvény szövegét, de egészen más célra használni, mint amire való – ezt nevezik joggal való visszaélésnek.
Így a Fidesz biztos lehet abban, hogy baloldali politikusok ellen indított, soha véget nem érő perekkel még a 2018-as választások előtt is kampányolhat.
(Az eredeti írás itt olvasható a JogÁsz-on)
Utolsó kommentek