Pontosabban: mit ér öt év egy ember életében?
2015. február 12., csütörtök. Nyolc ember életében lezárult egy ötéves büntetőper, amelynek végén jogerősen felmentettek mindenkit. Remélhetően kevesen vannak olvasóink között, akik tudják mit jelent valaki életében az az állapot, amíg büntetőeljárás alatt áll. Nem kap munkát az „ismerősei, barátai” elkezdik kerülni, megfogyatkoznak a telefonhívások, a gondolatait a saját „ügye” kezdi kitölteni, barátai között beszélgetve maga hozza szóba az „ügyét”, mert úgy érzi nem csak a bíróság előtt kell bizonyítania az igazát és ahány eset annyiféleképpen éli meg az ember.
Ráadásul nem vagyunk egyformán terhelhetők, van, aki összeroppan ez alatt az idő alatt. Valószínűleg még kevesebben vannak azok, akiket a legvégén felmentettek. Ilyenkor, azért elcsodálkozik az ember. Miért is?
Mert az átlagember megszokta, ha azt olvassa a hírekben, hogy az ügyészség vádol valakit, akkor azt biztosan megalapozottan teszi és a végén elítélik az illetőt. A felmentés általában váratlan végeredmény, rendkívüli esemény.
Dr. Bócz Endre volt budapesti főügyész mondta minap a Vasárnapi Hírekben, hogy a politikai megrendelésre dolgozó főügyészt az egyetemen megbuktatnák büntetőjogból.
– De ha jól láthatóan „áskálódásról” van szó, akkor miért indíttat az ügyészség nyomozást?
– Részben nyilván a kormányzati nyomás miatt. Ennek eklatáns példája volt, amikor Gyurcsány Ferenc ellen hivatali visszaélés miatt büntetőeljárást indítottak. A legfőbb ügyész büntetőjogtanár, a helyettese, illetve az ügyben illetékes főosztályvezető szintén az. Utóbbi kettő közösen írt egyetemi tankönyvet, amiben a hivatali visszaélésről szóló fejezet szerzője az illetékes főosztályvezető, a kötetet pedig a helyettes szerkesztette. Ez már használatban volt, amikor a legfőbb ügyész olyan előterjesztésben kérte a mentelmi jog felfüggesztését, amiben egyszerűen nem ismerhető fel a hivatali visszaélés tankönyv szerinti tényállása.
Azonban számos hasonló példa van az elmúlt 8 évből (mert ez mindig bejön). Ugyanebbe a helyzetbe futottak bele 2015. február 12-én a jogerős felmentő ítélet után a fenti szereplők, vagyis Központi Nyomozó Főügyészség és vezetői. És akkor mi van? – kérdezhetnénk. Megy az élet a maga rendjében, számon senki nem kér senkitől semmit, a felmentetteket pedig a törvény útmutatásai szerint kártéríti a Magyar Állam – mindenki pénzéből.
A cikkben aztán a volt főügyész azt mondta még, hogy
„Az más kérdés, hogy az ügyészség a maga által indított eljárásokat is sokkal hatékonyabban szünteti meg, mint korábban – vélhetően azért, mert politikai parancsra megalapozatlan ügyekbe is belevágnak, így gyengítve ellenzéki politikusokat.”
A "korábban" a 2006-2010 közötti időszakot öleli fel Bócz Endre megfogalmazásában. Azért egy olyan embertől, akinek a tisztességéhez nem fér kétség és ez volt a szakmája, szívesebben elfogadjuk azt, hogy ennek az időszaknak a politikai ügyeit politikai vagy vélt politikai parancsra vitték a bíróság elé.
Ezzel a felütéssel a következőkben összefoglaljuk a zuglói-erzsébetvárosi „fiktív” megbízási szerződések öt éves történetét, tapasztalatait.
Innen folytatjuk...
Hunvald György
Utolsó kommentek