A nyomozás
A nyomozás időszakáról csak annyit érdemes megosztani, hogy érthetetlenül elhúzódott. Emlékszünk 2010 márciusában a Magyar Hírlap adta meg a lökést a nyomozás elindítására és az 2011 decemberében fejeződött be az iratismertetéssel. Közben kéthavonta folyamatosan hosszabbították a nyomozás határidejét.
2010 júliusában gyanúsították meg Hunvald Györgyöt, a márciusi állapothoz képest azonban mindössze a sofőr vallomásával bővült a nyomozati irat. A „tudjukki” (sofőr) azonban a tárgyalásra többszöri idézés ellenére sem volt hajlandó eljönni, ezért megbírságolta a bíróság.
Azután sokáig nem történt semmi, majd váratlanul elindultak a gyanúsítások. A későbbi vádlottak egyike ezt úgy kommentálta a bíróság előtt, hogy az időpontokra figyelve az egész „nyomozás”, akkor indult el újra, amikor ő 2010 decemberében a zuglói Képviselő-testület tagja lett. És egy hónapon belül meg is gyanúsították.
A védője a védőbeszédében a már teljes nyomozati iratok ismeretében a következőket mondta: „A nyomozás koncepcionális jellegéről sokat elárul, hogy később az is kiderült, hogy a gyanúsítás közlésekor a megalapozott gyanút alátámasztó bizonyíték a nyomozó hatóságnál nem állt rendelkezésre.”
Ezután futószalagon gyanúsították meg a későbbi vádlottakat és 2011 júliusára már kitűzték az iratismertetést. Azután váratlanul lefújták. Hogy mi történt, nem lehet tudni. Az egyik későbbi vádlottnál júliusban házkutatást rendeltek el és pechükre lefoglalták azt a komplett iratanyagot, ami feketén fehéren bizonyította az akkor még gyanúsított ártatlanságát. Ma már úgy látszik, hogy az ügyészség jól homokozott gépezetébe olajcsepp került. 2011 decemberéig megint semmi sem történt, majd elkezdődött az iratismertetés. No, az nagy móka volt!
A vádlottak szinte mindegyike megtapasztalhatta, hogy mit jelentett az ügyészi munka ebben az időszakban a Központi Nyomozó Főügyészségen. Az előbb említett gyanúsított például visszakapta az összes nála lefoglalt, ártatlanságát bizonyító okiratot. A tárgyaláson került elő újra az anyag, és ott lehetett újra a bizonyítékok közé tenni. A bíró először azt hitte, hogy rosszul hall, amikor a védő elmondta, hogy bármit tettek, az ügyész nem volt hajlandó a lefoglalt mentő anyagot benn hagyni a nyomozati iratok között. Ez már önmagában a büntetőeljárási törvény megsértése.
Egy másik gyanúsított pedig az iratok ismertetése közben a telefonjára kapta az értesítést, hogy az Alkotmánybíróság elmeszelte az bírósági ügyek áthelyezését. Ezt hangosan közölte az ügyvédjével. Ami ezután történt az a Tanú című film betétanyaga is lehetne. Mint tudjuk az ügyész ugyanaz volt, aki a Hagyó-ügy vádiratát állította össze. Amint ezt meghallotta, nem törődve, hogy ott ül a gyanúsított és védője, felemelte a „piros telefont” és valakinek azt mondta, hogy baj van, nem tudjuk a Hagyót áthelyezni.
Hát igen, ha a vád nincs rendben, akkor ez biztos baj.
Egy másik gyanúsított védője az ügyészről a következőket mondta a védőbeszédében: „Védencem a meggyanúsításakor – 2011. január 18-án – vallomást nem tett, a bűncselekmény elkövetését tagadta, azonban jelezte, később részletes vallomást kíván tenni. Ezt követően 2011 márciusában jeleztük a nyomozóhatóságnak, hogy vallomást kívánunk tenni, mire azt a választ kaptuk, hogy arra hamarosan lehetőségünk lesz. Végre hosszú idő után telefonon idézett kihallgatásra a Főügyészség, de azt mégis –indoklás nélkül – telefonon le is mondta.
Mint később kiderült, azért került lemondásra ügyfelem kihallgatása, mert aznap a KNYF házkutatásra kivonult a VI. rendű vádlotthoz, aki nem átallott terjedelmes írásbeli anyaggal bizonyítani, hogy az általa adott tanácsok valóban szakmaiak, érdemiek, szükségesek és új összefüggéseket feltáróak voltak (Szerk.: az előbbiekben írtunk róla). Ez annyira nem tetszett a Tisztelt ügyészségnek, hogy egy elrettentő nyomozati cselekménnyel adta értésére valamennyi gyanúsítottnak, hogy a koncepcióba nem illik bele, ha érdemi védekezést próbálnak előadni.
Többszöri érdeklődésem ellenére ezután sem került sor a védencem folytatólagos, gyanúsítotti kihallgatására és így történhetett meg, hogy az első érdemi vallomására csak az iratok ismertetésekor kerülhetett sor 2011. december 20-án. Annak ellenére, hogy védencem jelezte szándékát, hogy minden kérdésre válaszol, egyetlen kérdést sem intézett hozzá a nyomozást folytató ügyész, csak cinikusan nevetett és elmondta, hogy a nyomozást befejezi, semmilyen bizonyítási indítványnak nem ad helyt. Egyetlen dolog nem hangzott csak el, hogy a „nemzetközi helyzet fokozódik”, minden más körülmény megegyezett Pelikán elvtárs kihallgatásának körülményeivel.
A jegyzőkönyvben a következő észrevételt tettem: Megértettem azt az ügyészi tájékoztatást, hogy ügyfelem vallomása nem tudja megakasztani a nyomozást és ő már nem tud olyan újat mondani, ami az ügyben nyomozati cselekményt indukálhatna. Ennek ellenére az ügyben irreleváns személyek meghallgatásán felül a valóban ténytudomással bíró tanúkat is meghallgatnák, az előrevinné az ügy magas szintű szakmai felderítését.”
Mennyire igaza volt! A bíróság az elsőfokú ítéletben konkrétan leírta, hogy a vád tanúi alkalmatlanok voltak annak a bizonyítására, amit a vád állított. Az ügyészség tényleg minden bizonyítási indítványt elutasított és 2012 márciusának első felében vádat emelt, alig pár héttel azután, hogy az ingatlanügyben február végén elsőfokú ítélet született.
Ez az eljárás az ügyészség ősbűne! Hogy miért?
Megpróbáljuk egyszerűen elmagyarázni. A törvény azt mondja, hogy a folytatólagos egységbe tartozó vádakat csak egy eljárásban lehet elbírálni. Ez a mi esetünkben a megbízási szerződéseket jelenti. Az ingatlan ügyben és ebben az ügyben olyan megbízási szerződések voltak, amelynek elbírálása csak egy eljárásban lehetséges.
Arra a törvény nem készült fel, hogy maga az ügyészség sért törvényt azzal, hogy párhuzamos eljárást folytat, két helyen emel vádat úgy, hogy az eljáró Főügyészség ugyanaz, a vádat emelő ügyészek szobái egymás mellett vannak, és úgy tesznek, mintha nem ismernék a Legfőbb Ügyész által kért Legfelsőbb Bírósági 2009-ben hozott Büntető Jogegységi Határozatot, a Büntetőeljárási törvény és a Büntető Törvénykönyv idevonatkozó törvényhelyeit.
Az egyik védő a Központi Nyomozó Főügyészség eme eljárásról a következőket mondta: „A kormánysajtó sorozatosan megjelentetett, csúsztatásokkal és valótlan tényállításokkal tűzdelt anyagaira hivatkozva arra használta fel a politikai közbeszédében a Fidesz-KDNP számos politikusa, hogy a politikai ellenfelet módszeresen és hazug módon lejárassa.
Nem kerülhető meg annak az összefüggésnek az említése, hogy az eljárás során ehhez a politikai erőhöz köthető fenti médiumokhoz az eljárás információi rendre eljutottak, azaz a nyomozó hatóság kiszivárogtatta egy folyamatban lévő bűnügy nyomozásának információit. Erre példa, amikor ügyfelemet a gyanúsítotti kihallgatása befejezése után az ügyészség épületéből történő kilépését követő 5 perccel már hívta a Magyar Nemzet munkatársa, aki a kihallgatás tényéről csakis a nyomozó hatóságtól értesülhetett.
Nem kerülhető meg annak az összefüggésnek az említése, hogy a Fővárosi Főügyészség átiratának 8. oldal 4. bekezdésében is említett, jelen üggyel folytatólagos egységet képező másik büntetőeljárással (Szerk.: lásd ingatlanügy) a Központi Nyomozó Főügyészség szintén kizárólag a fent megjelölt politikai haszonszerzési ok miatt nem egyesítette jelen eljárást, mely súlyos szakmai hiba.”
Lehet-e valamilyen oka egy ilyen súlyos szakmai hibának? Itt érdemes megint elővenni azokat a dátumokat, amelyek valamihez köthetők.
2011. április 7-én elkezdődik az ingatlanügy tárgyalása. Ekkor a párhuzamosan futó zuglói ügyben már minden későbbi vádlott gyanúsítottá vált. Július első hetére iratismertetés kitűzve, majd váratlanul lefújva. Mi történhetett?
Ebben az időszakban csak egy esemény történt, mégpedig a párhuzamosan futó ingatlanügyben, ahol a tárgyaló bíró a Központi Nyomozó Főügyészség masszív tiltakozása ellenére ingatlan igazságügyi értékbecslő szakértőt rendelt ki. Ekkor hagyta el végleg a tárgyalótermet a vádat addig képviselő ügyész, dr. Fazekas Géza és adta át a helyét villámgyorsan egy másik ügyésznek.
Az látszik a nyomozati iratokból, hogy semmi lényegi nem történt 2011 második felében, úgy tűnik, hogy időhúzásra játszott az ügyészség, mintha csak meg akarná várni az ingatlanügy befejezését, hogy ne legyen már az elején egyesíthető a két eljárás. Aztán ahogy megszületett az elsőfokú ítélet a büntetőügyben, csodák csodájára azonnal benyújtották a vádiratot. Azonban számtalan lehetősége lett volna az ügyészségnek a vádakat egyesítenie. Öt éve lett volna rá, hogy a törvényes mederbe terelje az ügyek egy eljárásban történő elbírálását. Nem tette!
Nem tudjuk a miértekre a választ, ezeket csak egy ügyészségi belső vizsgálat deríthetné ki. A különböző szintű bíróságokat nehéz helyzetbe hozták ezzel és az ügyészség eljárásjogi magatartását már nem tudták helyrehozni.
Folytatjuk.
Utolsó kommentek