Rémtörténet pár sorban. Tessék borzongani!
Amikor a mostani félévben Alkotmányjogból vizsgáztam eszembe sem jutott, hogy néhány hét múlva „élesben” kamatoztathatom, amit tanultam. A kíváncsi olvasók számára elárulom, hogy a „gránitszilárd- ságú” Alaptörvényünk vizsgázott a gyakorlatban. Hogy mi történt?
A barátomnak, aki kisebbségi önkormányzati képviselő nem hivatalosan a tudomására jutott, hogy a Nemzeti Választási Iroda szűkszavú levélben értesítette a Helyi Választási Bizottságot, hogy magyarországi lakcíme idén márciusban megszűnt és így elveszítette a választójogát.
Ez azért nem játék, mert aki elveszíti a választójogát, annak megszűnik a képviselői mandátuma is. A választójogot pedig nem a Nemzeti Válasz- tási Iroda döntésével lehet elveszíteni. Nagyon szigorúan rendelkezik erről az Alaptörvény és a kapcsolódó sarkalatos törvények (választójog elvesztése: bírósági döntéssel, büntetés-végrehajtás miatt, elmeállapot stb…).
A Helyi Választási Bizottság annak rendje és módja szerint meg is fosztotta a mandátumá- tól és megnevezte a következő személyt a listán. Ekkor kapta meg az első hivatalos levelet a történtekről. Mondjuk a Nemzeti Választási Iroda egy mondatos leveléhez képest (nem tévedés, egy mondat!), amiben még a jogszabályt sem nevezték meg mi alapján veszítette el a választójogát a Helyi Választási Bizottság „kitett” magáért (egy laza oldal).
Kész röhej az egész. Leírja, hogy a fellebbezésnek tartalmaznia kell a benyújtó lakcímét, ami a Nemzeti Választási Iroda szerint nincs. A Helyi Választási Bizottság indoklásában semmilyen jogszabállyal nem indokolta miért is szűnt meg a választójoga a barátomnak, csak a szintén indoklás nélküli NVI levélre hivatkozott.
Azért, ha már odaültet Erzsébetváros Képviselőtestülete néhány embert a választási bizottságba legalább kérje meg, hogy gondolkodjanak egy kicsit vagy kérdezzenek meg joghoz értő embereket. Olyan testületi határozatot ugyanis nem találtam a kinevezésüknél, hogy gondolkodni azt nem kell, vagy esetleg tilos.
Folytatva a történetet: jogvégzett barátom Litresits András megírta a fellebbezést (néhány ötletemmel gyarapítva). Eredetileg bennem volt a kisördög, hogy gróf Apponyi György 1843. június 8-án a Főrendi Ház előtt mondott szavaival kezdjük a fellebbezést: „Ha a jelen tárgy ellen más ellenvetéseim nem volnának is, nem hallgathatnám el azon sajnos érzésemet, melly elfogolt azon súlyos vádak következtében, mellyekkel e fő-migu táblának nagyérdemű, magas tekintetű és szeplőtlen jellemű és hiv tagjai illettettek.”
Aztán csak azért vetettük el ezt a kezdést, mert a jelzős szerkezetek sehogy sem illettek az Nemzeti Választási Irodára. Hogy melyik jelzővel, jelzőkkel vagy akár az egésszel nem értettünk-e egyet az most legyen nyitott kérdés. Az olvasóra bízzuk.
A Fővárosi Választási Bizottság a fellebbezésünkben leírtakat teljes mértékben egyhangú egyetértésben elfogadta. Még arra is volt ideje, hogy leellenőrizze van-e bejelentett lakcíme. S mit ád’ Isten, volt neki (ezt az erzsébetvárosiak le sem ellenőrizték, pedig az ő döntésük pillanatában is volt lakcíme az érintettnek!).
Az FVB következőt állapította a határozatában: "A Fővárosi Választási Bizottság az elsőfokú határozat elleni fellebbezés elbírálása során megtekintette a fellebbező 2015. június 4-én hatályos névjegyzéki adatait, mely szerint a nevezettnek minden választási típus tekintetében van választójoga.”
Ennek alapján maradt a barátom mandátuma, és e sorok írásakor a döntés már jogerős. Viszont mi legyen a mi drága helyi választási bizottságba delegált tagjainkkal? Döntsék el az olvasók! Várjuk az ötleteket! (Na, már ezért is megéri jogi egyetemen tanulnom..)
És akkor még így a legvégére, igenigen halkan hadd’ kérdezzem már meg: vajon hány ember mandátumát, választójogát sikerült eddig az elmúlt években a fenti módon elvenni, megsemmisíteni?
Hunvald György
***
Ja és a Strasbourgi Bíróság befogadta a keresetemet amit a szegedi ítélet miatt nyújtottam be a magyar állammal szemben, de erről bővebben, majd a hétvégén itt a blogon. Addig is mindenkinek nagyon szép estét kívánok!
Utolsó kommentek