Ahogy már írtam a Facebook oldalamon, az Emberi Jogok Európai Bírósága – ismertebb nevén a Strasbourgi bíróság – befogadta a keresetemet, amit a szegedi ítélet körülményei miatt nyújtottam be a magyar állammal szemben. Nem találtam jobb szót, mint a "körülményei” és az alábbiakban ennek miértjét remélhetőleg érthetően meg tudom majd fogalmazni az olvasónak.
Történt ugyanis, hogy tavaly nyáron a Kúria észlelte azt, hogy velem szemben párhuzamosan folyik egy másik büntetőeljárás a zuglói megbízási szerződések miatt. Ebben az eljárásban első fokon felmentettek. A Kúria előtt ítéletre váró ügyben ugyanolyan megbízási szerződésekkel voltam vádolva.
A Kúria megállapította, hogy a két ügyet törvényesen kizárólag egy eljárásban lehet elbírálni, ezért a két ügy iratait megküldte a Szegedi Ítélőtáblának egy hosszú végzéssel, hogy a Kúria törvénysértő helyzetet azzal nem idézhet elő, hogy elbírálja az előtte fekvő megbízásokkal összefüggő vádakat. Mivel egyik bíróság nem utasíthatja a másikat ezért a Kúria a végzésében szépen végigvezette, hogy a két ügyet miért kell egyesíteni és új eljárást írt elő azzal, hogy a Szegedi Ítélőtábla így az ügyeket egyesítheti és egységesen bírálhatja el, és végre a törvényes mederbe kerülnek a dolgok.
MTI Fotó: Kelemen Zoltán
A történet innentől vett különös fordulatot, ugyanis a Szegedi Ítélőtábla tavaly november- ben a Kúria kifejezett álláspontja ellenére nem egyesítette a két ügyet. Erről mindössze egy levelet írt a Fővárosi Törvényszéknek (csak neki, az érintetteket hivatalosan nem tájékoz- tatta), ami semmilyen indoklást nem tartalmazott azon kívül, hogy szerinte nem célszerű egyesíteni a két egybetartozó ügyet. Erről a levélről a februári felmentő ítélethozatalkor tájékoztatott a Fővárosi Törvényszék tanácselnöke. A zuglói eljárás aktáit visszaküldte a Fővárosi Törvényszéknek, amely ezek után idén februárban jogerősen felmentett.
A Legfelsőbb Bíróság a 6/2009. BJE sz. jogegységi határozatban kimondta, hogy az egy- mással egységet képező cselekményekben jogerős bírósági döntés ítélt dolgot eredményez, függetlenül attól, hogy a jogerős döntés tárgyát képezte-e minden részcselekmény (res iudicata hatás – ítélt dolog hatás).
A dolog külön érdekessége, hogy egyik bíróság a másikat ugyan nem utasíthatja, a büntető jogegységi határozatot viszont kötelező alkalmazni minden szintű bíróságnak. Lefordítva, a törvény szerint, ha valakinek jogerős ítélete van egy büntetőeljárásban, akkor a jogerő- sen elbírált bűncselekményhez tartozó – a jogerős ítélet meghozatala előtti – még el nem bírált ügyekben, vádakban, eljárásban meg kell szüntetni az eljárást vagy felmentő ítéletet kell hozni. Kétszer nem lehet jogerősen elbírálni ugyanazt a bűncselekményt, érthetőbben kifejezve két jogerős ítélet nem lehet ugyanazért a bűncselekményért, vagyis kétszer nem lehet eljárás alá vonni valakit ugyanazért.
Na, a szegedi ítélet viszont ezt a helyzetet hozta létre. Egy bűncselekmény elbírálásában van egy jogerős felmentő és rá két hónapra egy marasztaló jogerős ítéletem. Ezek után fordultam a nemzetközi bírósághoz az Emberi Jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény hetedik kiegészítő jegyzőkönyvének 4. cikke (1) bekezdé- sének az Egyezmény 6. és 7. cikkeiben foglaltakra tekintettel való megsértése miatt.
Fülöp Tamás ügyvéd beszél, balra Hegedűs István tanácsvezető bíró (MTI Fotó: Kelemen Zoltán Gergely)
Magyarra fordítva, a Szegedi Ítélőtábla április 24-i ítéletével megsértette a kétszeres eljárás (ne bis in idem elve) tilalmát és sérült a tisztességes eljáráshoz való jogom.
A kétszeres eljárás tilalma az Alaptörvényünk XXVIII. Cikk (6) bekezdésében is gránit- szilárdsággal benne van. A kétszeres eljárás tilalma egy nagyon ősi jogelv az emberiség történelme során számtalan bírósági döntés, határozat, irányelv stb. rendelkezik róla. Többek között az Európai Unió Alapjogi Chartájának 50. cikke ugyanezt deklarálja.
Az Európai Unió Bírósága a „ne bis in idem” szabályra az uniós jog olyan alapelveként tekint, amelyet az Egyezmény kiegészítő jegyzőkönyve is magában foglal ( EU Bíróság, Limburgse Vinyl Maatschappij NV (LVM) és mások kontra Bizottság, EJEB Sergey Zolotukhin kontra Oroszország). De maradjunk Magyarországnál, hiszen az említett jogegységi határozat mellett a nem is olyan régen hozott Alkotmánybírósági Határozat ugyanezt erősíti meg (3103/2013. (V.17.) AB határozat). Az érdekesség az, hogy az alkotmánybírósági határozatok is kötelezőek minden szintű bíróság számára.
Na, mindegy, a törvény azt mondja az utóbb hozott jogerős döntést (ez a szegedi, amit meg sem hozhattak volna) meg kell semmisíteni. Ezt majd a Kúria teheti meg egy felülvizsgálati eljárásban, de mindenképpen fontosnak tartottam, hogy ezzel a véleményem szerint tör- vénysértő ítélettel a Strasbourgi Bíróság külön is foglalkozzon és hozzon határozatot róla.
Remélem, sikerült érthetővé tenni, hogy mi a probléma, és hogy miről kell majd dönteni Strasbourgban. És így talán az elején használt "körülményei” szó is érthetőbbé vált.
Mindenkinek szép napot kívánva,
Hunvald György
Utolsó kommentek