Bocsánat, de nem tudom kihagyni. Korábban itt volt nekünk a majdnem felülmúlhatatlan barackmagos L. Simon, de aztán a hét közepén jött az emberminiszter, aki lemosta a nagyarcút a pályáról. Az éneklő lelkész ugyanis élőben demonstrálta – a mindennapos testnevelés mellet – a közös éneklés rendkívüli fontosságát. A csitári hegyek alatt…
Aha. Mert van ám ok az örömre, a dalra, ugyebár. Ilyen ok lehet például, hogy a Nemzeti Pedagógus Kar (amibe nem mellékesen 150 000 állami intézményben dolgozó pedagógust belekényszerítettek) nevű kamuszervezet – két csitári között – meg kívánja szabni, hogy a tanár hogyan öltözködjön, és hogyan viselkedjen, mindig és mindenhol
A végső verziót októberben fogadják el, és onnantól minden állami és önkormányzati fenntartású iskolában a pedagógusnak annak szellemében kell élni és dolgozni. Mert a reformok működnek. Az oktatásban meg már csak ez az egy probléma maradt. A tanárok. Meg az ő viseletük, viselkedésük. Mindenesetre már van előttük egy-két követendő, jó példa. (Ha esetleg valakinek a fenti viselet annyira azért nem jön be, itt van még egy másik ajánlott, visszafogottan ízléses viselet: narancssárga bőrdzseki-bocskais, kalocsai mintás blúzos változat.)
Virág elvtárs: Gogolák elvtársnő, egy pillanatra! Ez egy új szoknya magán, igaz?
Gogolák elvtársnő: Új, Virág elvtárs.
Virág elvtárs: Kurta. Hagyjuk a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának!
Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar visszajön az ’50-évek és A tanú világa. De itt van, megjött. Énekeljünk.
Utolsó kommentek