"Ha szolgálni kívánok valakit, azokat kívánom szolgálni, kiknek szolgájuk nincsen: a védteleneket. Akiknek sem a darutollas úri világban, sem az egyenlők közt egyenlőbbek világában nem jutott jó szó." (Göncz Árpád, 1990)
És akkor most – hacsak egy pillanatra is – de csendesedjünk meg. Pár napja temették el Göncz Árpádot, s az ott történtekről sokan, sokfélét írtak. Itt most azonban mi azt a néhány sort szeretnénk megosztani mindenkivel, amit Lendvai Ildikó írt, és tett ki az fb-oldalára az elmúlt napokban.
***
Göncz Árpád és Charles De Gaulle temetésének korokon átívelő, szép összerímeléséről olvashattam ma egy tehetséges fiatal politológus, Soós Eszter Petronella írásában. Pedig életükben kevés dologban hasonlítottak. A hórihorgas, nagy orrú De Gaulle a katonás lépteivel nem is különbözhetett volna jobban az örök civil, finom csontozatú, szelíd arcú Göncz Árpádtól. Ha az egyik vasból volt, a másik inkább elefántcsontból – mindkettő nemes és tartós anyag. De Gaulle a centralizált, erős személyes hatalomban hitt, a mi elnökünk a demokratikus közvetlenségben. De Gaulle az emberben is a nemzetet látta, Göncz a nemzetben is az embert. A megkérdőjelezhetetlen hazafiság kétfajta módja. Mindketten makulátlanul tisztességes, maguknak vagyont nem szerző, puritán emberek.
Talán ezért búcsúztak olyan hasonló módon, De Gaulle 45 éve november 12-én, Göncz Árpád a mai novemberi napon. Mindkettejüket egy ország tisztelte, mégis azt kérték végakaratukban: ne legyen állami protokoll. A többit Esztertől tudtam meg. De Gaulle előírta, ne legyen beszéd, csak mise és csend, ne díszszázad, testőrség kísérje utolsó útjára, hanem azok, akik a nácikkal szembeni francia ellenállásban egykor bajtársai voltak. Ahogy Göncz Árpád is harcostársai, börtöntársai között akart lenni. De Gaulle sem kért az elnöki sírhelyből, falujában, otthon akart nyugodni, ott, ahová Down kóros kislányát temették. (Máshol olvastam, hogy amikor az egészségesek által annyira "más"-nak látott magányos lány meghalt, megrendülten azt mondta róla: "Most ő is olyan már, mint a többi ember".) A sírkövön nincsenek rangok, még az sem, hogy "elnök", csak a neve és a dátumok.
Franciaországnak sok tábornoka van, de csak őt emlegetik úgy: "a Tábornok". Magyarországnak sok elnöke volt és lesz, de azért tudjuk: "az Elnök", az Göncz Árpád.
Utolsó kommentek