Kedves Olvasók! A Hunvald-ügy blog utolsó bejegyzését írom, hiszen elődjéhez hasonlóan ez a blog is betöltötte a küldetését. Míg az előbbi a zuglói-erzsébetvárosi ügyről, az utóbbi az ingatlanügyről próbálta az olvasókat hitelesen tájékoztatni. Ezek az ügyek lezárultak és így ezekről többet írni nem tudok. Azonban több fontos döntést hoztam meg az elmúlt időszakban (hétfőn ismét megválasztottak az erzsébetvárosi MSZP elnökének), így aztán azok az olvasók, akik eddig is kíváncsiak voltak a körülöttem zajló történésekre, a jövőben sem maradnak események, és persze információk nélkül.
Néhány újságnak elmondtam már, hogy nem a jogi rehabilitációban bízok, hiszen az, a ma Magyarországának többnyire azt jelenti csak, hogy jó ügyvédje volt. Egy politikus akkor rehabilitálódik, ha újraválasztják. Ugyanez igaz arra a politikusra is, akit erőszakkal elhurcoltak, börtönbe raktak három évre, kivonva a forgalomból hét évre, és a végén sikerült „bepöttyözni” azzal, hogy egy lakáscserénél egy lakószobával nagyobb lakást utalt ki a leadott bérleményért cserébe, mint ami járt volna érte.
Sok ember kérte Erzsébetvárosban, hogy foglalkozzak újra a politikával és kezdjem újra. Nekem ismeretlenek. Nekik azonban én nem voltam ismeretlen. Hiszen hosszú időn át a rólam szóló tudósítások, „színes” hírek által a hétköznapjaik részévé váltam. Közellenség lettem. De úgy látszik, nekik nem.
Ezt hiába magyaráznám azoknak, akik a stúdiókban, klimatizált körülmények között egy kerek asztal mellett vitatják meg, hogy amit döntöttem helyes-e, avagy sem. És ez igaz a sok „véleményvezérre” is a különböző médiafelületeken. Az ő véleményük nem érdekel, sosem érdekelt, és a jövőben sem fog érdekelni. Van szemük, de nem látnak, van fülük, de nem hallanak.
Ellenben, az „egyszerű” emberek véleménye határozza meg, hogy mit tervezzek magam- mal. Amíg az erzsébetvárosiak bíznak bennem, addig csinálom. Helyi, és ami fontos, MEGTALÁLHATÓ politikus voltam, vagyok és leszek. Ők tudják, ahogy megharcoltam magamért, ugyanolyan elszántsággal küzdök az ő problémáik megoldásáért is. És ezt nem mindenki mondhatja el magáról a magyar közéletben.
A „hétkerben” születtem, a Dob utcai suliba jártam, majd a „nyóckerben” nőttem fel. A Köztársaság tér, a Teleki tér megtanított arra, hogy meg kell harcolnom az igazamért. Nem gondoltam volna, hogy az ifjúságom után ilyen kemény leckét kapok a sorstól, de ez is csak megerősített.
Kedves olvasóim, higgyék el, szemernyi félelem sincs bennem, hogy most újra visszatérve a politikába, mit fog tenni az ügyészség. És higgyék el, ha csak tizednyi lelkesedéssel ásnák bele magukat a mai történésekbe, akkor nagyon kevés politikus tudna „hunvaldozni”. Most ez a helyzet, ezen azonban lehet és kell változtatni.
Megismétlem még egyszer és utoljára, hogy amit csinálok a jövőben, az csak és kizárólag az erzsébetvárosiakon fog múlni. 51 éves leszek holnap, amikor ez a poszt megjelenik. Hamarosan új blogon, a Hunvald-blogon és a saját face-s felületemen informálom azokat, akiket érdekel a véleményem.
Köszönöm, hogy eddig is olvasták/olvastátok a blogot és folytatjuk!
Hunvald György
***
Nos, mélyen tisztelt mindenki, a blog eddig tartott, huss! - itt a vége. 2012. március 10-én született az első bejegyzés, akkor definiáltuk az oldal célját, feladatát. A bő négyévnyi tevé- kenységünk alatt fontosnak tartottuk, hogy a közvélemény tájékoztatást kapjon Hunvald György „ügyéről”, annak minden történéséről és furcsaságáról. Mától azonban blogunk – legalábbis ezzel a címmel és ebben a formájában – okafogyottá vált. Ez a blog tehát itt és most, ezzel a poszttal véget ér. Nem marad más hátra, mint a köszönet. Köszönet minden lájkolónak, érdeklődőnek és olvasónak! Köszönjük, hogy olvastak, olvastatok minket!
Akit pedig a továbbiakban is érdekel, hogy mi történik az elkövetkező napokban, hetekben, hónapokban Hunvald György körül, illetve, hogy neki mi a véleménye a világban zajló dolgokról, azt szívesen látjuk a pár nap múlva induló új blogon. (a Szerk.)
Utolsó kommentek