Következzék sorozatunk – jelenleg - utolsó darabja. Március 1-én készült az a nagyobb lélegzetű interjú Hunvald Györggyel, mely a Népszabadságban jelent meg. Ebből kiderül, hogy a volt polgármester nem elégedetlen a legsúlyosabb vádpontokban őt felmentő elsőfokú ítélettel, de másodfokon a teljes felmentésre „hajt”. Állítása szerinte nem követett el semmiféle bűncselekményt. És azt sem hiszi, hogy az erzsébetvárosi ingatlanügyekben tízmilliós kenőpénzek cseréltek volna gazdát, noha ezt első fokon a bíróság bizonyítottnak látta. Nem „élesíti vissza” felfüggesztett párttagságát, és belátható időn belül nem kíván politizálni.
***
Interjú Hunvald Györggyel: A teljes felmentésre hajtok
A volt polgármester szerint egy cég tönkretétele sem volt nagy ár a lejáratásáért
– A legsúlyosabb vádpontban, abban, hogy bűnszervezet tagjaként részt vett az erzsébetvárosi ingatlanpanamában, a bíróság felmentette, azonban az ügyészség minden korábbi vádpontban a bűnössége megállapítását és az első fokon hozottnál lényegesen súlyosabb ítélet kiszabását kéri fellebbezésében. És ön?
– Én a teljes felmentésre hajtok. Eddigi nyilatkozataimban is azt hangsúlyoztam, hogy nem követtem el semmiféle bűncselekményt. Szerintem nem történt bűncselekmény. A bíróság azt mondta ki, hogy én nem tévesztettem meg hamis értékbecslésekkel az ingatlaneladásokról döntést hozó közgyűlési tagokat, miként azt a vádhatóság konkrét bizonyítékok nélkül állította. Néhány, foglalkoztatással összefüggő szerződéssel összefüggésben állapították meg a felelősségemet, mondván, nem ellenőriztem a tőlem elvárható alapossággal azokat az előterjesztéseket, amelyeket később aláírtam, s amelyek alapján kifizetések történtek.
– Mit ért az alatt, hogy a vádhatóság „konkrét bizonyítékok nélkül” állította, hogy hamis értékbecsléssel megtévesztette a képviselőket?
– Ez történt. Az elmúlt három évben „a VII. kerületi ingatlanpanamaként”, vagy egyszerűen csak Hunvald-ügyként emlegetett, az ’50-es évek szellemiségét idéző eljárás 2006 nyarán civil szervezetek és a Király utca 15. egyik lakójának feljelentése nyomán indult. Akkor még a rendőrség, egészen pontosan a Nemzeti Nyomozó Iroda járt el benne. Revizoruk azt javasolta, rendeljenek ki igazságügyi szakértőt az önkormányzat által értékesített egyes ingatlanok értékének megállapítására, valamint azt, hogy ki kell hallgatni az ügyben tanúként a kerület jegyzőjét.
Ők akkor még elsősorban adócsalás és pénzmosás gyanújában vizsgálódtak. Később történt valami, és az ügy 2006 végén egyszer csak átkerült a Központi Nyomozó Főügyészségre, s mint az a nyomozati iratokból a bíróságon kiderült, széles körű titkos adatgyűjtés kezdődött, amelynek keretében nagy számban hallgattak le telefonbeszélgetéseket. De igazságügyi ingatlanszakértőt nem kértek fel, hogy reális áron adta-e el az önkormányzat az ingatlanokat vagy sem. És a jegyzőt sem hallgatták ki. A bíróság ezt fel is rótta a perben az ügyészségnek.
Korábban mi is indítványoztuk, hogy ha már a képviselők részére készült értékbecslés meghamisításával vádolnak, kérjenek fel egy szakértőt, és vizsgáltassák meg az általam használt értékbecsléseket. Azt válaszolták, nincs szükségük szakértőre, mert az ügyészségnek megvan a szaktudása. Végül csak a perben került sor a vádhatóság által hamisnak minősített értékbecslések szakértői vizsgálatára. Még az önkormányzat által később, már a nyomozás megindítása után, mintegy a korábbi értékbecslések felülvizsgálatának céljával kirendelt szakértő jelentését is áttanulmányozta a kirendelt szakértő, majd kimondta: álláspontja szerint az önkormányzatot kár nem érte.
– Ehhez képest Erzsébetváros jelenlegi vezetése 600 milliót követelt a perben önöktől.
– Pedig nem érte kár az önkormányzatot, épp ellenkezőleg, úgy 300 milliós bevételre tettünk szert. A mostani vezetés meglehetősen furán számol, erre a bíróság is felhívta a figyelmet. Nem véletlenül nem ítélték meg nekik a kért összeget. Egy épület annyit ér, amennyiért egy adott időszakban valaki hajlandó megvenni. Nagyon sok olyan ingatlan van még a kerületben, amelyekből menekülnének a lakók, ha lenne hová menniük, vagy lenne elég pénzük saját otthon vásárlására. A vevők lakatlan ingatlanokat szeretnek vásárolni, s megkérik az árát, ha nekik kell egyenként megállapodni a bérlőkkel, tulajdonosokkal arról, mennyiért hajlandók kiköltözni vagy cserelakásként mit fogadnak el. 2000-ig az volt a gyakorlat nálunk is, hogy az önkormányzat költöztette ki a lakókat, ami milliárdokba került. Más kerületekben is ez volt a gyakorlat, a költségeket pedig ki-ki betudta a kerületfejlesztés árának.
– Rendben. Az önkormányzatot ön szerint nem érte kár. De akkor miért fizetett Nagy György vállalkozó ingatlanonként 10-20 millió forint kenőpénzt Gál Györgynek, az önkormányzat gazdasági bizottsági elnökének?
– Ezt tőlük kellene megkérdezni. Hadd emlékeztessem, senki nem látta, hogy pénz cserélt volna gazdát köztük.
– Ön szerint vesztegetés sem történt?
– Én csak elgondolkodtam azon, mi logika van abban, hogy valaki egy egymilliárdos értékű ingatlan után 25 milliós kenőpénzt kér és kap, majd egy másik, tizedakkora értékűre becsültért 20 milliót? A bíróság kimondta, hogy nem igaz a vádhatóság azon állítása, miszerint én polgármesterként hamis értékbecslési iratokkal megtévesztettem a képviselőtestületet. De ha az értékbecslés valódi volt, akkor mi oka volt Nagy Györgynek megvesztegetni Gál Györgyöt? Azt a bíróság is megállapította, hogy a kérdéses időszakban nem tolongtak a vevők a VII. kerületi önkormányzat előtt, nem kellett attól tartania, hogy elhappolják az orra elől az amúgy is csak maximum telekáron értékesíthető ingatlanokat.
– Ha nem történt semmi, akkor miért ült ön 31 hónapot előzetesben?
– 2008 őszén előbb Nagy Györgyöt, majd Gált tartóztatták le, majd az értékbecslőt, aztán minden héten valakit. Közben az önkormányzat, teljes joggal, tisztán akart látni az ügyben, ezért 2008. december 15-én határozatban elrendelte az ügyészség által is vizsgált ingatlaneladások felülvizsgálatát. Hangsúlyozom, erről a képviselőtestület döntött, nem én. Február 4-én hivatalos levélben tájékoztattam erről Fazekas Géza főügyészségi ügyészt, hogy a jelentés elkészült, azt február 11-én tárgyalja a testület.
Február 9-én Fazekas egy hivatalos feljegyzésben azt írja felettesének, hogy „adatszerző tevékenységem során tudomásomra jutott, hogy Hunvald György kezdeményezésére a képviselőtestület korábbi eljárásuk szabályosságának alátámasztására az (ingatlan) elidegenítési gyakorlat felülvizsgálatát rendelte el”. Adatszerző tevékenysége során? Aha. Én írtam meg neki. Fazekas feljegyzéséből kiderült, tartott attól, hogy a közgyűlés mindent rendben talál, valószínűleg ez a magyarázat arra, hogy miért vettek őrizetbe egy nappal e közgyűlés előtt. Persze az ügyészség még ezek után sem végezte el az ingatlanok értékbecslését.
– Az elidegenítésekről szóló előterjesztéseket mindenki megszavazta? Az ellenzék is?
– Persze. Ezekben az ügyekben nem volt semmi pártpolitika. A nagy számok törvénye alapján minden házban élnek olyan emberek, akik nem ránk szavaztak, ettől még ők is menekülnének a lepusztult, felújíthatatlan régi házakból.
– Most, hogy első fokon felmentették, visszaélesíti felfüggesztett párttagságát?
– Nem. Majd ha másodfokon, legalábbis reményeim szerint, minden vád alól felmentenek, akkor talán elgondolkodom azon, hogy akarok-e még az életben hivatásszerűen politizálni. Négy gyermekem, feleségem van, rájuk is gondolnom kell.
– Visszakapta a repülőgépét, az autóit, a százmilliósnak mondott balatoni villáját, felteszem, nincsenek kenyérgondjai.
– Nincs, soha nem is volt repülőgépem. Meggyőződésem, hogy ez az információ csak azért ment ki így a sajtóba, mert a kiszivárogtatói ezzel akarták megalapozni a korrupciós vádakat, így akartak lejáratni. A polgármesteri fizetéséből biztosan nem futotta repülőgépre, tehát akkor…, és az emberek máris elkezdenek kombinálni. Ilyenek vagyunk. A valóság ezzel szemben az, hogy a feleségem 1/3 részben tagja annak a cégnek, amely 80 százalékos tulajdonosi hányaddal szerepelt a Skyjet Aviation nevű társaságban. Ennek a cégnek a tulajdonában volt az a Lincoln típusú személygépkocsi is, amelyet szintén úgy állítottak be, mintha az enyém lett volna.
Megjelent, hogy százmillióért újítottam fel a balatoni „villámat”. Nos, a Skyjet megindításához az OTP folyósított 585 ezer euró hitelt, melynek egyebek között a szóban forgó ingatlan volt a fedezete a repülőgép mellett. A 2007 áprilisi hitelfelvételkor 45 millió forintra értékelték, tavaly nyáron 55 millióra.
Soha nem voltak luxusautóim, a 807-es Peugeot azért kellett, mert négy gyerekkel abban kényelmesen elfértünk. S volt még két régi autóm, az egyikben, egy öreg Ford Mustangban se motor, se váltó nem volt, pár százezer forintot érhetett csupán. Fel akartam újíttatni, hogy némi haszonnal eladjam. Mielőtt politikusnak álltam, öt évet autókkal foglalkoztam, értek ehhez valamelyest. Mindezeket, valamint a rokonaim, barátaim autóit is lefoglalta az ügyészség. Utóbbiakat azzal az indokkal, hogy valójában azok is az enyémek, csak a nyomozás megindítása után sietve a nevükre írattam. Ki kellett várniuk a bírósági tárgyalást, hogy bebizonyíthassák, ők a járművek első tulajdonosai, tehát fogalmilag kizárt, amit az ügyészség állít. A Skyjet pedig tönkrement.
Persze vannak, akiknek ez nem volt nagy ár azért, hogy évekig mondogathassák, lefoglalták az ingatlanpanamában érintett polgármester repülőgépét. A repülőt kivonták a forgalomból, vagyis a földre „kényszerítették” a cég egyetlen bevételi forrását. A cég ezzel tönkrement, az OTP felmondta a hitelszerződést. Azt pedig aligha fogják nagydobra verni, hogy amint lekerül a zár a gépről és a balatoni házról, azokat a bank viszi el a felmondott hitel fedezeteként. A tulajdonosok pedig majd nyilván beperlik az államot.
– És Ön?
– Strassbourghoz fordultam jogtalan fogva tartásért, a védekezéshez, a családi élethez és a tisztességes eljáráshoz és a hatékony jogorvoslathoz való jogom durva megsértéséért. Heteken belül várható döntés.
– Részletezze, hogy egészen pontosan mely sérelmet mivel okozták önnek!
– Senki nem tett rám terhelő vallomást. Egyetlen bizonyíték sem szólt arról, hogy az értékbecslések hamisak lennének, és én erről tudnék, mégis, ezekkel indokolták az előzetes letartóztatásomat. A fogságban töltött 31 hónap alatt összesen 14 órát láthattam a gyerekeimet, havonta fél órában, de egyszerre mind a négyet csak két alkalommal, 2010 karácsonyán és tavaly húsvétkor.
A tisztességes eljáráshoz és a védelemhez való jogom pedig akkor sérült a leglátványosabban, amikor egy alkalommal a letartóztatás meghosszabbítását megfellebbeztem egy pénteki napon. Szerdán kaptam meg írásban a végzést, ám aznap délelőtt a másodfok már helyben is hagyta a döntést, meg sem várták a fellebbezésemet. A kormány illetékese szerint a védőm fellebbezett, tehát a védelemhez való jogom nem sérült. Aki ezt leírta, annyit ért a joghoz, mint tyúk az ABC-hez. Külön felek vagyunk adott esetben én és az ügyvédem, azzal, hogy ő fellebbezett, az én személyes jogom a fellebbezéshez nem szűnt meg. De ez sem az adott bírót, sem a kormányt nem izgatta.
Fekete Gy. Attila| Népszabadság| 2012. március 1.
Utolsó kommentek