Még tart a nyári uborkaszezon és így Hunvald-ügyben nincs igazán új hírünk. (Mint már írtuk, a másodfokú tárgyalást szeptember 5., 6. és október 10. illetve 11-re tűzte ki a Szegedi Ítélőtábla.). Így most megint csak marad nekünk a sajtóban való szemezgetés...
A Népszava "Vélemény” rovatában jelent meg az alábbi írás.
***
A kettős mérce Janus arca
Népszava - 2013. július 6., 06:15
Nem tudok a sajtóba úgy belelapozni, a különböző elektronikus hírforrások között pedig válogatni, hogy ne botolnék a magyar kormányzati méltóságok által unásig hangoztatott brüsszeli "kettős mérce" Magyarországgal szembeni alkalmazásának szajkózásába.
Persze a mérce akkor is lehet "kettős", ha azzal csupán idehaza mérnek! Egy, a politikai hatalom által a háttérből támogatott közhasznú egyesület tekintetében - sorozatos törvény- és alapszabálysértése miatti többéves bírósági procedúra eredményeként született – a kereseteknek helyt adó jogerős bírósági ítéletek rendelkezéseinek a társadalmi szervek nyilvántartását vezető bíróság-szemlélete következtében – annak ellenére sem tett eleget, hogy az ügyben eljárt legfelsőbb bírói fórum az egyesület összes határozatát – a tisztújító közgyűlésieket is beleértve – megsemmisítette.
A bejegyző bíróság mindvégig makacsul ragaszkodott álláspontjához, miszerint a változásbejegyzést joghatályosan csak a korábban bejegyzett – a választási eredményeiktől megfosztott – tisztségviselők terjeszthetik elő. A jogászi végzettségű érintettek azonban nem kívántak ebbéli jogukkal élni. Passzivitásukat az ügyben aktivitást nem vállaló ügyészségi magatartás csak fokozta. A jogalkotás e téren felhalmozott hiányosságait firtató javaslatokra a NER illetékes államtitkára csupán a Kormány tettrekészségének hangoztatására volt képes: "… a Kormányzat vizsgálja a társadalmi szervezetek nyilvántartásával kapcsolatos eljárásjogi kérdések áttekintésének szükségességét."
Mit volt mit tenni – az emberi jogok és alapvető szabadságok védelme végett – segítségért az állítólagos kettős mércét alkalmazó brüsszeli szervekhez fordulni. Persze náluk sem megy minden simán, de ott az itthoniakhoz képest a méretek is mások. A tárgykörben az elkövetett jogsértésekre hivatkozással Viviane Reding alelnöknek, Európai biztosnak írt beadványra hat hónap elteltét követően sem érkezett válasz. Az emiatt – José Manuel Barroso Elnök úrnak – íródott egyéni állampolgári panasz után viszont két hónapot sem kellett várni a – magyar nyelvű (!) – reagálás megérkezésére. Sőt, – furcsa módon – még az Emberi Jogok Európai Bírósága is mozgásba lendült: a nála 2008 óta általa "alvó" ügyben váratlanul további dokumentumok küldését kérte.
Ellenben itthon, a kétharmados hatalom Brüsszelre mutogató Janus arcú urai – tettekben a magyar hon polgárainak kárára – szégyenérzet nélkül bánnak a kettős mérce biztosította "előnyökkel" és vizet prédikáló hangzatos retorika mellett nagyokat hörpintenek az Alaptörvény bort fakasztó passzusaiból: az emberi méltóság sérthetetlen; az állam szolgálja polgárait; ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi; mindenkinek joga van egyedül vagy másokkal, írásban kérelemmel, panasszal vagy javaslattal fordulni bármely közhatalmat gyakorló szervhez; az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek stb.
E tételek tartalma azonban nagyobb részt kidolgozatlan, így szabad mérlegelést képezve – az itthoni kettős mérce, illetve a hatalom és az egyes hatóságok szubjektív belátásától függően – változó eredménnyel érvényesülnek. Ennek következtében polgárainknak sehogy sem fér a fejébe, miért alábbvalóbb a Hunvald per "börtönben felejtett" fő vádlottjának emberi méltósága, mint akivel szemben sajátos "mérlegelés" eredményeként még csak nyomozás sem indulhat; illetve milyen mérce az, amelynek alkalmazása révén Orbán Viktor megúszhatja a biztonsági öv be nem csatolásával járó felelősséget, míg más halandó ilyen kegyben nem részesülhet; avagy kit szolgál az az Alkotmánybíróság, Miniszterelnök, Köztársasági és Kúria elnök, aki az ország törvényeit be nem tartva válaszra sem méltatja a hozzáfordulót?
Tekinthető-e tisztességesnek, részrehajlásmentesnek és ésszerű időn belülinek az eljárás, ha az adott szervnél (NAV) az ügyintézés azért nyúlik a végtelenbe, mert az öncélú hiúság – saját hibájának, mulasztásának – belátására alkalmatlan hivatal az ügyet bocsánatkéréssel, az ügyfélnek okozott költségek megtérítésével képtelen lezárni. Továbbá, képes-e európai minőséget produkálni egy olyan – a világ rangsorában nagyítóval sem található – felsőoktatási intézmény (NKE), amely a panasztörvény rendelkezéseit figyelmen kívül hagyva azért burkolózik Alaptörvényt sértő hallgatásba, mert megítélése szerint az intézmény nem minősül "közhatalmi szervnek" és így őt holmi-nemű irománnyal megkeresni jogszerűen nem is lehet? Az extremitások csúcsát azonban az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) képviseli álláspontjával: az Alaptörvény a polgárnak csupán a kérelem, panasz, javaslat közhatalmat gyakorló szervhez történő előterjesztésének jogát fogalmazza meg, a válaszadás kötelezettsége ellenben sehol sem olvasható!
Felsoroltak ismeretében már a válasz sem kérdéses. Melyik mérce a Janus arcú, az emberi méltóságot semmibe vevő: az Unióhoz önként csatlakozott tagállamok közötti különbségek egyfajta kiegyenlítését szolgáló Brüsszelből mérő, avagy a polgárok választotta, hatalommal felruházott szervek-személyek alkotta jogrenddel is szembemenő; illetve szubjektivitástól, és önkényeskedéstől függő itthoni?
Bagoly mondja verébnek, nagyfejű!?
Fogarasi József közéleti szakíró
Utolsó kommentek