Jóreggelt, jó reggelt! Akkor most ígéretemhez híven röviden beszámolok arról, miért adtam be alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybírósághoz. A Szegedi Ítélőtáblának három büntetőtanácsa van és mindhárom hozott döntéseket 2015 áprilisa és decembere között. A Kúria minapi végzése két tanács döntéseivel foglalkozott és azokat részben megváltoztatva részben hatályon kívül helyezte, visszaállítva a törvényességet.
A Szegedi Ítélőtábla harmadik tanácsa szintén súlyosan törvénysértő végzésével a Kúria nem foglalkozott, mert ez nem volt a perújításom tárgya és ezt a lehetőséget a törvény az Alkotmánybíróság kezébe adja. Ezzel éltem és az Alkotmánybíróság nyilvántartásba vette a panaszomat, melyben kértem a végzés megsemmisítését.
Miről van szó?
Az Alaptörvény – leánykori nevén Alkotmány – kimondja, hogy mindenkinek joga van a törvényes bíróhoz. A törvényes bíróhoz való jog azt jelenti, hogy az ügyemben annak a bíróságnak kell eljárnia, amely a törvény alapján hatáskörrel és illetékességgel rendelkezik. A törvényes bíróságom a fentiek alapján a Fővárosi Ítélőtábla. Ehhez képest a Szegedi Ítélőtábla különleges eljárásban hozott döntést 2015. december 1-én egy olyan kérdésben, amiben a törvény kizárja az illetékességét.
Hogy ez mennyire igaz az jól látszik a Fővárosi Ítélőtábla 2016. március 30-i végzéséből, ahol az összbüntetés kérdésében helyre tette a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészséget.
Valamiért a mi drága jó ügyészségünk ezt a fellebbezésemet is a Szegedi Ítélőtáblára akarta küldeni másodfokú elbírálásra. Biztos azért, mert ott csak „jó” döntések születnek. Ügyészségi szempontból biztosan.
A Fővárosi Ítélőtábla a következőket írta:
„Végül az illetékességgel összefüggő indítványok kapcsán az ítélőtábla az alábbiakra kíván utalni:
A Kúria Bkk.I.411/2013/2. számú kijelölő döntése az alapeljárás során nem hatásköri vagy illetékességi összeütközés miatt vált szükségessé, hanem a Fővárosi Ítélőtábla bíráinak a másodfokú eljárás időpontjában bejelentett elfogultsági nyilatkozataira, két bíró esetén pedig objektív perjogi okból fennálló kizártságára tekintettel. A kizárásról a Be. 24/A.§ (1) bekezdése alapján a Kúria határozott. Más bíróság kijelölésére akkor azért került sor, mert az egyébként illetékes bíróságnak nem volt olyan tanácsa, amelyre a kizárási ok vonatkozott.
Megjegyzi továbbá az ítélőtábla, hogy adott bíróság intézményes kizárásra csak a Be. 22.§-ában írt feltételek fennállása esetében van törvényes lehetőség, azaz akkor, ha a Be.21.§ (1) bekezdés a)-c) pontjaiban meghatározott bármely kizárási ok a bíróság elnökével vagy elnökhelyettesével szemben merül fel. Minden további esetben azt kell vizsgálni, hogy adott kizárási ok fennáll-e az eljárási szabályok szerint illetékes bíróság valamennyi bírájával szemben az elbírálás időpontjában.
A jelen esetben a Fővárosi Ítélőtáblán összeállítható volt olyan bírákból álló tanács, amelynek tagjai nem estek a Be. egyetlen kizárási szabályának hatálya alá.”
Megjegyzem, ugyanez az összetételű tanács döntött 2015 november elején másodfokon, egy másik különleges eljárásban 1 hónappal a kifogásolt szegedi döntés előtt.
A Szegedi Ítélőtábla két tanácsának a Kúria magyarázta el a kétszeres eljárás tilalmát és a felmentő ítélet jogi hatását. Muszáj kihangsúlyoznom, hogy ezt a joghallgatók első év első félévében tanulják római jogból. Most az Alkotmánybíróságra vár a feladat, hogy a Szegedi Ítélőtábla harmadik tanácsának elmagyarázza az illetékességgel kapcsolatos jogi helyzetet. (Ezt meg a másodéves joghallgatók tanulják első félévben büntetőjogból.)
A helyzet érdekessége, hogy a Kúria döntése nyomán még egyszer hozzá kell nyúlnia a Szegedi Ítélőtáblának ehhez a végzéséhez, mert a beszámítással kapcsolatban megváltoz- tak a körülmények. És ez az igazi 22-es csapdája! Ha ugyanis döntenek benne újra, akkor megint kiállítanak egy „bizonyítványt” a táblabíróság eljárásjogi ismereteiről, ha meg a helyes döntést hozzák meg és átteszik az illetékességgel rendelkező Fővárosi Ítélőtáblához, akkor meg elismerik, hogy úgy küldtek volna a beszámításuk nyomán börtönbe egy embert, hogy ehhez egy törvénytelen döntést hoztak. Kíváncsi vagyok mi lesz.
Mellesleg ez a tanács már 2013 szeptemberében egyesíttethette volna a hűtlen kezeléssel kapcsolatos ügyeket, pedig a védőm hosszan elmagyarázta mi fog történni és ez a helyzet pontosan bekövetkezett. Nézzük csak mit írt 2013. augusztus 16-án (!) a Szegedi Ítélőtábla másodfokú tanácsának:
„A jelen másodfokú eljárással azonos időben folyik a PKKB-n 19.B. 80.076/2012. számon egy büntetőeljárás, melyben az egyik sértett ugyancsak az Erzsébetvárosi Önkormányzat, ugyancsak hűtlen kezelés a vád és aszerint Hunvald György polgármesterként, ugyancsak – a vád szerint – fiktív munkavégzésre irányuló jogviszonyokkal okozott vagyoni hátrányt. A vád szerinti bűncselekmény elkövetése ugyanazt az időszakot öleli fel, amelyet most a másodfokú bíróság készül elbírálni. A két eljárásban tehát ugyanazon egy bűncselekmény – álláspontunk szerint megalapozatlan – vádja miatt folyik eljárás.
(A bíróság számára nem kezelhető információ, de megemlítjük, hogy a PKKB-n folyó eljárásban a nyomozást a Központi Nyomozó Főügyészség 2011. év decemberében befejezte, és tudva azt, hogy ugyanezen Központi Nyomozó Főügyészség Hunvald elleni másik vádjáról a Bíróság 2012. február 24-én hirdet ítéletet, az ítélethirdetést követően 5 nappal, 2012. március 1-én emelt vádat a törvényi egység folytán nyilvánvalóan ugyanazon bűncselekmény más részcselekményei miatt. Ebből egyenesen következik, hogy amennyiben az Ítélőtábla jelen eljárásban a hűtlen kezelés miatt emelt vádakban Hunvald Györgyöt nem menti fel jogerősen, és/vagy a PKKB ugyanezen bűncselekmények miatt nem hoz jogerős felmentő ítéletet – és lássuk be, az ügyészi fellebbezés mellőzésére ezen sajátos eljárásokban az esély igen kevés – vagy hatályon kívül helyezés, vagy perújítás miatt ezen vádakat újra kell tárgyalni. Tehát előre tudható, hogy mindkét bíróság feleslegesen dolgozik, bizonyára az időszerűség és a bírósági munkateher csökkentésének elősegítése végett.”
Ezek után már csak egy kérdés motoszkál folyamatosan a fejemben: ezek a hibák szakmai hiányosságok miatt, vagy szándékosság miatt alakulhattak ki? Bármelyik is igaz – mert ugye sorozatosan benézni az eljárásjogot az ügyészség és a Szegedi Ítélőtábla tanácsainak eljárása során – minimális eséllyel fogható a balszerencsére.
Remélem, olvassa a blogomat olyan felelős személy, akinek van hatásköre és illetékessége ezt az egész ú.n. „Hunvald-ügyet” az elejétől fogva átnézni, illetve érdekes témát adhat oknyomozó újságírók számára, vajon mekkora ugródeszkát jelentett némely szereplő számára néha-néha „átugrálni” a hatályos törvényeket – egy kis előre jutásért cserébe.
Dokumentumok időrendben:
- Szegedi Ítélőtábla - beszámítási végzése, 2015. december 1. (pdf)
- Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség beszámítási fellebbezése, 2016. február 12. (pdf)
- Fővárosi Ítélőtábla – összbüntetés, 2016. március 30. (pdf)
- Alkotmánybírósági panasz, 2016. április 4. (pdf)
- Kúria 2016. május 2-án hozott végzése (pdf)
Hunvald György
UPDATE: Este az ATV Egyenes Beszéd c. műsorában beszélt Hunvald György a fentebb leírtakról. Többek között újra elmondta, hogy a Kúria az elmúlt hét év legtörvénysértőbb ítéletét helyezte hatályon kívül, azaz kimondták, hogy kétszer nem lehet egy ügyben elítélni valakit. A felvétel itt nézhető meg.
Utolsó kommentek