A Strasbourgi bíróság honlapján egy viszonylag friss ítéletet olvashatunk egy magyar ügyről. Az érdeklődésemet az keltette fel, hogy végre megszületett az első olyan ítélet, mely kimondja, hogy a nemzetközi joggal ellentétes az a magyar gyakorlat, hogy a nyomozás lezárásáig a gyanúsított és a védő semmit nem láthat azokból a papírokból, ami alapján a nyomozási bíró elrendeli vagy meghosszabbítja az előzetes letartóztatást.
Részlet az ítéletből: „A courtexamining an appealagainstdetention must provideguarantees of a judicialprocedure. The proceedings must be adversarial and must alwaysensure “equality of arms” betweentheparties, theprosecutor and thedetainedperson.
….Itfollowsthattheprinciple of “equality of arms” cannot be consideredtohavebeenrespectedinthe instant case. Consequently, there has been a violation of Article 5 § 4 of theConvention.”
Ez azt jelenti, hogy a ”fegyveregyenlőség elvét” sérti az a magyar gyakorlat, hogy a védelem végig ki van zárva a nyomozás ideje alatt abból, hogy megtudja, mi alapján állítja az ügyész azt a nyomozási bírónak, hogy a gyanúsított megszökne, bizonyítékot semmisítene meg vagy esetleg újabb bűncselekményt követne el. Ez az időszak a védelem számára maga a teljes köd.
Az egyik kérdés, amelyben a Strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéletét kértem ugyanez a probléma.
|
"... Az Alkotmánybíróság a 17/2001 AB határozatban leszögezte azt, „hogy a bírónak nem csak pártatlannak kell lennie, hanem pártatlannak is kell látszania” Így a bíróságnak az előzetes letartóztatás feltételeinek fennállását, vagy azok megszűnését nem csak az ügyészség által előadottak, vagy benyújtott bizonyítékok alapján kell értékelnie, hanem a fegyveregyenlőség értelmében a védelem előadásait, bizonyítékait is értékelnie, döntését pedig indokolnia kell. Ha ezt nem teszi, olyan lényeges eljárási szabálysértést követ el, amely a védelem jogait csorbítja, és felveti a pártatlanság kérdését.A tárgyaláson ugyan mind a bíró, mind az ügyész eltérő részcélok mentén dolgozik. A főcél, a perbeli igazság megtalálása azonban általában intézményileg közös." |
Na, eddig jutottam az olvasásban, amikor az jutott az eszembe, hogy most már kíváncsi lennék arra, vajon engem milyen bizonyítékokkal tartoztattak le és milyen adatok, tények alapján mondták ki az ügyészek, majd végzéseikben a nyomozati bírók (akik az esetek többségében ugyanazok voltak), hogy megszöknék a családom mellől, okiratokat semmisítenék meg vagy újra bűnt követnék el.
Mindezt vagy 20 alkalommal az előzetes letartóztatásról szóló végzésekben. A törvény szerint erre konkrét csak konkrét bizonyítékok alapján kerülhet sor, a vélelem nem elég.
Mi probléma lehet, gyerünk a PKKB Kezelő Irodájába és belenézek majd azokba az aktákba, amelyeket eddig még sosem láttam. Végre megtudom, melyek azok a bizonyítékok, amelyek alapján olyan sokáig a börtönben tartottak!
Viszonylag gyorsan megtaláltam a Kezelő Irodán az ügyintézőt és előadtam mit szeretnék. Úgy nézett rám szegény mintha a Holdról jöttem volna ilyen kéréssel. Azt mondta nem lehet belenézni, mert a nyomozási akták nem nyilvánosak. Mondtam erre, ez így van még jelenleg, de remélhetően a strasbourgi döntések, majd ezen is változtatnak. Azonban az én ügyemben a nyomozás már rég lezárult és már elsőfokú ítélet is van, tehát már semmi akadálya nem lehet annak, hogy a nyomozási iratok után ezeket az aktákat is megismerjem. Ha erre nem adnak lehetőséget, akkor jelöljék meg milyen törvényhely alapján nem nézhetem meg az iratokat és írják ezt le.
Tudom, valószínűleg én vagyok az első, aki bele akar nézni a nyomozati aktákba, de egyszer mindent el kezd valaki.
Na, erre elszaladt és hozta a főnökét. Rövid diskurzus után a főnöke igazat adott és belenéztünk a 2009. február 12-i , a letartóztatásomat elrendelő aktába. Na ekkor jött az igazi meglepetés!
Szerintem nem találják ki, hogy mi volt az. Mindössze három irat volt benne:
- Az ügyészi indítvány arról, hogy le kell tartóztatni.
- A tárgyalásról szóló jegyzőkönyv.
- A bírói végzés, hogy letartóztatnak.
Egy árva papír sem arról, hogy mi alapozta meg a bírói döntést.
A kedves olvasó, hogy jobban értse a folyamatot, ilyenkor az ügyészi indítványhoz az ügyész elküld a nyomozati bírónak egy sor nyomozati iratot, azért, hogy azokkal alá tudja támasztani az indítványát. Ezeket a nyomozati iratokat a védelem nem láthatja. Ez a gyakorlat törvénytelen a Strasbourgi bíróság szerint.
A nyomozati bíró ezeket elolvassa, majd a meghallgatja vagy elolvassa a védelem álláspontját és dönt. A döntés után a nyomozati iratokat visszaküldik az ügyészségre. Kiderült, hogy mindegyik nyomozati döntésről szóló aktában is csak ezek a papírok vannak, más nem. Nem készült másolat és nem került az aktába az a bizonyíték, ami megalapozta a bíró döntését az előzetes letartóztatás elrendelésére és később a fenntartására.
Elképedve mondtam a hölgynek, hogy ezek után, hogyan deríthetem ki azt, hogy mi alapján tartottak előzetes letartóztatásban ilyen sokáig. Sejtettem, hogy mit fog válaszolni.
A nyomozás lezárásakor megkaptam a nyomozati iratokat és abban szerinte benne kell lennie azoknak a papíroknak, amiből döntött a nyomozati bíró. Ez lehetséges lenne, azonban az indítványban történő hivatkozások kötetszámai nem egyeznek meg az iratismertetéskor átadott kötetszámokkal, ráadásul az iratismertetéskor csak és kizárólag azokat az iratokat szerepeltetik, amelyek a vádemelés alapjául szolgálnak majd.
Így a nyomozás során keletkezett iratok nem kerülnek be teljességgel azok közé, amelyek később a tárgyalóbíróhoz kerülnek majd. Csak az én példámmal élve, például Nagy György telefonlehallgatási és gyanúsítotti meghallgatásáról készült jegyzőkönyvek sem voltak benne az átadott nyomozati iratokban.
De, maradjunk a konkrét példánál! Az ügyészi indítvány mellett a következő iratokat küldte a nyomozati bírónak az ügyészség:
Az iratismertetéskor átadott nyomozati iratokban pl. a 18. kötetben tanúmeghallgatási jegyzőkönyvek vannak és az én gyanúsítotti jegyzőkönyveim csak jóval később a 28. kötetben vannak. Ugyanez a helyzet a többi kötetre is igaz.
Na, ezen a nyomon nem lehet tovább menni.
Az a hihetetlen helyzet állt elő, hogy Európa közepén a 21. század magyar demokráciájában már sosem rekonstruálható az, hogy mi volt az a konkrét „bizonyíték” ami miatt az előzetes letartóztatásomat majdnem három évig fenntartották.
Most kihez forduljak?
Hunvald György
Utolsó kommentek