Előző posztunkban - ha csak röviden is - már szóba került, hogy nemrégiben ítéletet hirdettek Strasbourgban a BKV-per fővádlottja, Hagyó Miklós ügyében. Az Emberi Jogok Európai Bírósága ítéletében 12 500 euró nem vagyoni jellegű kártérítés és 6000 euró perköltség megfizetésére kötelezte a magyar államot. Nézzük most meg részletesebben, hogy mi áll az ítélet hátterében, hátha nem egyedi esetről van szó...
***
A Hagyó kontra Magyarország (52624/10 sz. ügy) összefoglalója
2013. április 23-án az Emberi Jogok Európai Bírósága (Bíróság) ítéletet hozott azon panasz ügyében, amelyet Hagyó Miklós az előzetes letartóztatásával kapcsolatban terjesztett elő.
A Bíróság megállapította, hogy a magyar hatóságok megsértették
- az embertelen bánásmód tilalmát (Emberi Jogok Európai Egyezménye, 3. cikk), mivel Hagyó Miklós fogvatartásának körülményei nem voltak megfelelőek;
- Hagyó Miklós személyi szabadsághoz fűződő jogát, mivel előzetes letartóztatása ésszerűtlenül hosszú volt, kizárólag a gyanúsításban szereplő bűncselekmény súlyosságán alapult, és Hagyó Miklós egyéni körülményeit és érdemi ellenérveit a sablonos döntéseket hozó bíróságok nem vették figyelembe (Egyezmény, 5. cikk 3. bekezdés), továbbá mivel Hagyó Miklós nem ismerhette meg a letartóztatása alapjául szolgáló bizonyítékokat (Egyezmény, 5. cikk 4. bekezdés);
- Hagyó Miklós magán- és családi élet tiszteletben tartásához fűződő jogát (Egyezmény, 8. cikk), mivel a hatóságok az összebeszélés veszélyére hivatkozva úgy tiltották el Hagyó Miklóst az élettársával való telefonos és személyes kapcsolattartástól, hogy az összebeszéléssel kapcsolatos állítások alaptalannak bizonyultak, és egyébként is lett volna kevésbé korlátozó eszköz (pl. ellenőrzés melletti telefonálás), amellyel ugyanezt a célt el lehetett volna érni;
- Hagyó Miklós jogorvoslathoz való jogát (Egyezmény, 13. cikk), mert az ügyészség nem volt hajlandó érdemben foglalkozni Hagyó Miklósnak a kapcsolattartása megtiltásával szembeni panaszával.
E jogsértések kompenzálására a Bíróság 12.500 euró nem vagyoni kárt, perköltségként pedig 6.000 eurót ítélt meg Hagyó Miklósnak.
Az egyes panaszokkal kapcsolatban a Bíróság alábbi megállapításaira hívjuk fel a figyelmet.
Az embertelen bánásmód tilalma
A Bíróság kiemelte: az, hogy az asztmától és egyéb légúti betegségektől szenvedő kérelmező hónapokon keresztül csak napi egy órára hagyhatta el túlzsúfolt zárkáját, és friss levegőn tartózkodásának engedélyezett időtartamát – az orvosi javallat ellenére – csak több mint fél év elteltével emelték meg, túlmegy azokon a megpróbáltatásokon, amelyeket egy fogvatartottnak a szabadságkorlátozás tényénél fogva szükségszerűen el kell szenvednie, és emiatt az Egyezménynek az embertelen bánásmódot tilalmazó 3. cikkébe ütközik.
A személyi szabadság sérelme
A Bíróság rögzítette: ilyen hosszúságú előzetes letartóztatást nem alapoz meg az, hogy az érintettet súlyos bűncselekménnyel gyanúsítják. Még ha az eljárás legelején indokolhatja is a szabadságelvonást a gyanúsításban szereplő bűncselekmény (és a büntetési tétel) súlyossága, az eljárás későbbi szakaszában ez önmagában nem elégséges ok az előzetes letartóztatás meghosszabbítására.
A Bíróság úgy találta, hogy az előzetes letartóztatást meghosszabbító döntések sablon-indoklásokat tartalmaztak, amelyek nem vették figyelembe az ügy konkrét tényeit és Hagyó Miklós érdemi ellenérveit. A Bíróság külön kiemelte, hogy az az állítólagos bizonyíték, amely a hatóságok szerint Hagyó Miklós szökési szándékát támasztotta alá, és amelyre több bíróság is hivatkozott az előzetes letartóztatást fenntartó döntéseiben, soha nem került elő. Ezen túlmenően a Bíróság egyezménysértőnek találta, hogy a magyar bíróságok – a kérelmező romló egészségi állapota ellenére – nem fontolták meg érdemben, hogy nem érhetők-e el az előzetes letartóztatás céljai enyhébb kényszerintézkedéssel, így például házi őrizettel. Fentiek miatt a Bíróság úgy találta, hogy a magyar hatóságok megsértették az Egyezmény 5. cikk (3) bekezdését, amely szerint „a letartóztatott vagy őrizetbe vett személynek joga van arra, hogy ésszerű időhatáron belül tárgyalást tartsanak ügyében vagy a tárgyalásig szabadlábra helyezzék”.
Az 5. cikk (4) bekezdésében foglalt követelmények sérelmeként értékelte a Bíróság azt, hogy Hagyó Miklós ügyében a védelem nem ismerhette meg az előzetes letartóztatást a bíróságok szerint megalapozó bizonyítékokat. Több döntésben esett például említés egy rendőri jelentésről, amely állítólag azt támasztotta alá, hogy Hagyó Miklós külföldre kívánt szökni. A védelem ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ezt akadálytalanul megtehette volna a mentelmi jogának hatálya alatt, mégis az országban maradt, sőt mentelmi jogának lejárta előtt néhány nappal maga jelezte a rendőrségnek: tisztában van vele, hogy eljárás indul ellene, és kész a gyanúsítás alól magát tisztázni. Éppen ezért a védelem kizártnak tartotta, hogy ilyen rendőri jelentés létezhet, és ismételten kérte az ügyészséget és a bíróságot e bizonyíték bemutatására, azonban ezt a hatóságok megtagadták, vagy figyelmen kívül hagyták. (Megjegyzendő, hogy a védelem mind a mai napig nem találta nyomát ilyen jelentés létezésének, noha azóta már megtörtént az iratismertetés.)
A Bíróság ezzel összefüggésben leszögezte: az előzetes letartóztatásról döntő bíróság eljárásának „biztosítania kell a »fegyverek egyenlőségét« a felek, azaz az ügyész és a fogva tartott személy között. A fegyverek egyenlősége nincs biztosítva, ha az ügyvéd nem fér hozzá azokhoz az iratokhoz az aktában, amelyek az előzetes letartóztatás szükségességének hatékony megkérdőjelezéséhez szükségesek”. Minthogy a magyar bíróságok ilyen bizonyítékokat zártak el a védelemtől, a Bíróság e tekintetben is megállapította az Egyezmény megsértését.
A magán- és családi élet tiszteletben tartásához fűződő jog megsértése
A Bíróság ezzel a joggal összefüggésben azért állapított meg jogsértést, mert az ügyészség a fogvatartás utolsó három hónapjában megtiltotta Hagyó Miklós és élettársa személyes és telefonos kapcsolattartását, arra hivatkozva, hogy Hagyó Miklós hamis meghatalmazást adott élettársának jogi eljárásban való képviseletre annak érdekében, hogy ellenőrzés nélkül tarthassanak kapcsolatot a beszélők során. A Bíróság jelezte: a látogatási szabályok megkerülésére irányuló szándék nem nyert bizonyítást, a hatóságok csupán feltételezték annak meglétét, mégis a szóbeli kapcsolattartás teljes tiltásával reagáltak. A Bíróság figyelembe vette azt is, hogy Hagyó Miklóst és élettársát felmentették az ezzel kapcsolatos vádak alól. Ezek előrebocsátása után leszögezte: még ha megalapozott lett volna is a hatóságok gyanúja, enyhébb eszközzel (pl. ellenőrzött telefonokkal vagy látogatásokkal) is elejét lehetett volna venni bármiféle tiltott magatartásnak, ezért Hagyó Miklós eltiltása az élettársától biztosan szükségtelen és aránytalan intézkedés volt, s mint ilyen, sértette a kérelmező magán- és családi élet tiszteletben tartásához fűződő jogát.
A jogorvoslathoz való jog sérelme
A Bíróság azzal összefüggésben is megállapította Hagyó Miklós egyezményes jogainak sérelmét, hogy az élettársával való kapcsolattartást megtiltó ügyészi döntéssel szembeni panaszt a hatáskörrel rendelkező ügyészi szerv egyáltalán nem bírálta el, noha ezt a büntetőeljárási törvény rendelkezései értelmében 15 nap alatt meg kellett volna tennie.
***
Hogy is írtuk korábban: "... nagyon úgy néz ki, hogy az ügyészség sokszor indokolatlanul kért előzetest és a bíróság azt kritika nélkül el is fogadta. Pedig az előzetes a törvény szerint nem zsarolásra szolgál." Akárkiről is lett-légyen szó...
Utolsó kommentek